Fordított veszélyérzet, bajban helytállás, hétköznapokban szorongás?

Nagyon érdekesen vagyok összerakva, legalábbis ezt mondják mások.

A hétköznapi, mindennapi, rutinszerű dolgok félelmet, szorongást, punnyadtságot okoznak nekem. Nehezemre esik dolgokat elvégezni.

Míg a bajban, stresszhelyzetben, komoly, akár éleveszélyes fenyegetettségben én vagyok az, aki azok között van, aki a legjobban megállja a helyét. Miért?

Ugyanez van a veszélyérzettel!

Ha nagy a baj, amin az életem függhet, halálosan nyugodt vagyok, és mákszemnyi félelemérzet nincs bennem, úgymond "teszem a dolgom", nem törődve a következményekkel, és viszonylag jól jövök ki belőle.

Ha nincs veszély, akkor szorongok, és mindent nehezen teszek meg, görcsölve.

Komolyan mondom, ez mi? Van erre gyógyír?

Ugyanilyen: ha késsel támadnak rám, vagy meg akarnak verni, mondhatni harci kedvem van.

Ha pedig egy jegyet kell vennem az állomáson, félek és szorongok.