Mit csináljak, ha a pszichoterápia hatására csak erősödnek bennem az öngyilkossági gondolatok?
Tudom, hogy a szembesítés hatásos módszer, meg rosszul kell éreznem magam, ahhoz, hogy később jobb lehessen.. de sokszor csak a kilátástalanság érzés növekszik bennem. Persze, mindig kivárom míg jobb lesz, meg igyekszek küzdeni/túlélni, de néha kissé aggaszt, mi van, ha pont egyszer a gyógyulás folyamatában telik be az a bizonyos pohár..
Amúgy nem vagyok egy ilyen mártír, feltünösködő tipus, tehát nem szoktam ezeket a gondolataimat szellőztenti - csak persze a pszichológusnak - szóval a környezet biztos meglepődne, ha egyszer csak kimúlnék. De persze nem szeretnék! Már amikor jobban vagyok, nem szeretnék..
Hogy éljem túl ezeket a mély pontokat?
11:37-es, van ebben valami, de szerintem a pszichológus ebben is segítség, hogy „belső kontrollossá” tegyen. Mondjuk a példáid valóban egy kissé egyszerűek.. vannak komolyabb múlt béli sérelmek, amik eléggé gátolnak a későbbi „normális élet” lehetőségében, és nem egészséges a szőnyeg alá söpörni őket. De erre már kaptál is példát.
17:23, ezek szerint, mikor elkezdted a terápiát még nem is voltak pszichoszomatikus tüneteid, csak utána jelentkeztek? Azért ez ijesztő, miket ki nem hoz az emberből.. de hát, ha meg pont a halálba taszítja az embert, akkor sok értelme volt..
hát én pont most vagyok olyan mély ponton amitől úgy érzem, hogy lóf*szt sem ér a terápia, mert használhatatlan vagyok.:-/
Egy homeopátiás cuccot próbáltam, de az semmit nem ért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!