Mit csináljak, ha a pszichoterápia hatására csak erősödnek bennem az öngyilkossági gondolatok?
Tudom, hogy a szembesítés hatásos módszer, meg rosszul kell éreznem magam, ahhoz, hogy később jobb lehessen.. de sokszor csak a kilátástalanság érzés növekszik bennem. Persze, mindig kivárom míg jobb lesz, meg igyekszek küzdeni/túlélni, de néha kissé aggaszt, mi van, ha pont egyszer a gyógyulás folyamatában telik be az a bizonyos pohár..
Amúgy nem vagyok egy ilyen mártír, feltünösködő tipus, tehát nem szoktam ezeket a gondolataimat szellőztenti - csak persze a pszichológusnak - szóval a környezet biztos meglepődne, ha egyszer csak kimúlnék. De persze nem szeretnék! Már amikor jobban vagyok, nem szeretnék..
Hogy éljem túl ezeket a mély pontokat?
Tarts ki!
Próbáld elhinni, hogy lesz még igenis jobb, hosszútávon jobb, tervekkel, önmegvalósítással, barátságban önmagaddal.
Próbálj meg úgy gondolni erre, mint egy sebre. Mint egy lelki begennyesedett sebre. Igen nagyon fáj, mikor a pszichológus felnyitja, hogy kijöjjön belőle a genny, és átmenetileg rosszabb. De meg kell szabadulnod tőle. Ha csak felületesen érintené, kevésbé fájna, de a mélyen egyre inkább elfertőződne a dolog. (mint amikor egy gyulladt sebre ragtapaszt raksz...átmenetileg jobb, de a csak jobban begyullad) Remélem érthető a példa XD
Fontos, hogy bízz az orvosodban, és hidd el, hogy tudja mi kell neked. Jobban mint te magad, és nem véletlen csinálja amit csinál.
Köszönöm a kedves válaszokat!!:-)))
És, ha ki lesz tisztítva a seb, akkor ilyen mély pont többé már nem lesz?
Csak az a rossz, mikor nagyon kivagyok, és akkor úgy vagyok vele, el kéne terelni a gondolataimat, sportolni, barátnőzni.. de viszont ilyenkor, ha valaki netán csak csúnyán néz rám, még jobban összeomlok. Akkor lehet, hogy mégsem kéne ilyenkor eljárkálni.. de otthon lehet, hogy még jobban bekattan az ember, hisz egy kedves szónak meg már nagyon tudok örülni.
Szóval tényleg attól félek, hogy ilyenkor átalakulok valamiféle időzített bombává.:-(
22:48-as, ebben nincs hiba! Mármint szerintem jól viszonyulok az emberekhez, és ők is kedvesek hozzám, de olyan nagyon szoros kötődést (már) nem igazán tudok kialakítani. Tehát összességében ez nem elég a boldogsághoz.
16:45, pszichológustól pszichiáterhez kerültél?:-o Ő, küldött tovább, vagy egy ilyen mély pont hatására?
Kitartást Neked is!
Ajaj.:-( És most hol tartasz a folyamatban? Már látod a fényt az alagút végén?:-)
Szeretném kibírni gyógyszer nélkül.. de néha olyan elborultnak érzem magam.
Szerintem erősen külső kontrollos vagy. Ezen a pszichológusod sem segít sokat, mivel ő is külső személy.
A külső benyomások még inkább rásegítenek a rossz érzésedre, mint mondtad.
Önállósodnod kéne, nem azon gondolkozni, hogy azért érzed-e rosszul magad, mert anno anyád nem vette meg neked az xy menő játékot, vagy nem olvasott esti mesét.
Fokozatosan áttérni a belső kontrollra, nem másoktól függeni, és megválogatni azokat a dolgokat, amik hatnak rád. So... nem foglalkozni idegenek véleményével, stb.
Előző: Hát nálam pl. nemi erőszakról van szó, nem arról, hogy anyukám nem vett meg nekem x játékot annó. Gondolom, a kérdezőnek sem az a legnagyobb múltbéli sérelme...
Kérdező: Hát még eléggé az elején, mert a "közbejött" dolgok (a pszichoszomatikus tünetek, amire a gyógyszereket kaptam) eléggé hátráltatják a folyamatot, és sok a mélypont, amikor szinte előlről kell kezdeni mindent...És Te?
Gyógyszer helyett nem próbáltál természetes alapú szereket: Nervenpflege tabletta, különböző teák?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!