Miért vagyok túl agresszív?

Hali, én írtam tegnap a 85%-os válaszokat (nő vagyok)!

Magamra ismerek benned, és a problémádban. Ugyanilyen szar körülmények között nőttem fel, se anyám, se apám, nagyszülők alkoholisták - mindegy. Bennem is tombolt a düh állandóan, mindig keserű voltam, nem volt családom (igazi), úgy éreztem, senki nem szeret. Az "öngyűlölet" folyományaként most nem lehet gyerekem, legalábbis a tudomány mai állása szerint lelkileg sikerült ennyire taccsra tenni magam, hogy nem tudok teherbe esni. Mondjuk én nem verekedtem soha, vagy ilyesmi, de hasonló érzéseket éltem át, mint amit Te is leírtál.

Azóta azért elgondolkodtam sokmindenen. Hogy csak én változtathatok a dolgaimon, és mivel erős vagyok, ezt meg is tudom tenni. És hogy egy szemétláda ember sem ér annyit, hogy tönkremenjen az idegrendszerem.

Ugyanezt javaslom Neked is, sz@rd le az egészet, jön majd valaki, akit imádni fogsz, és hirtelen elfelejted minden bánatodat.

Én nem ismerlek, de bírlak! A kommentjeid alapján őszinte, egyenes ember vagy, nem ilyen fos, mint aki fentebb is ócsárolt, de gondolom, azóta sem jelentkezett a megadott telefonszámon. Jót nevettem rajta :))

Kitartás! És ne dühöngj, mert csak magadnak ártasz vele.

A 15:34-es vagyok: megnéztem magam a tükörben, nem vagyok nagyon gyomorforgató, ebben a férjem is megerősített. Hogy mikor, kivel dugok, azt pedig bízd rám, de azért kösz a tippet.

Én is javasolnék valami hasonlót: édesanyáddal próbáld ki, hátha megnyugszol.

Én is csak röhögök rajtad, szánalmas kis p*cs...))