Milyen fóbiátok van?

Rémálmaim vannak egy héten többször is a lifttel - amióta ez van lépcsőn megyek fel akár a tizedikre is, de a liftbe be nem szállok.

Rettegek a villámtól, ha vihar van igyekszem villámháritóval ellátott helységbe menni, ha kint vagyok az utcán akkor lapulva szaladok.

1. tű és orvos- Az orvosfóbiám valószínűleg azért, mert kiskoromban sokat szekáltak a védőnok iskolavizsgálaton, ahol az orvos is ott volt, és ezzel kötöm össze. A tűfóbiámnak nem tudom az okát, de csak attól is rosszul leszek, ha rágondolok...

2. Pók,darázs- Azt olvastam, hogy egy emberben attól alakulhat ki, ha kiskorában azt látja, hogy a szülei félnek tőle vagy pedig megmarja, kapcsolatba kerül vele. Ez nálunk nem áll fent, ezt sem tudom, hogy mitől.

3- Lyukas dolgoktól való undor- Nem részletezem, belinkelem egy kérdésemet, ahol mások is írtak.

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__1..

Pókoktól, csigáktól, gilisztáktól, bogaraktól rettenetesen félek. Valószínűleg azért, mert amikor kicsi voltam, az unokatestvéreim, mindig azokkal kergettek, meg dobálták felém őket.

Ezenfelül még az orvosktól (elsősorban nőgyógyászoktól), kórházaktól rettegek. Szerintem azért, mert gyerekkoromban volt egy rettenetesen fájdalmas és ciki balesetem, és túl sok emlékem megmaradt a műtéti előkészületekről, kezelésekről.

A méhektől és darazsaktól én is félek, mivel allergiás vagyok a csípésükre. Ezt lehetne már fóbiának is nevezni.

A másik a jégtől való félelem.

Jégen estem el, mikor letörtem a karom, aztán újra csonttörés lett az elcsúszás vége. Azóta pánikban vagyok, ha csúszik az út és ki kell mennem.

Szóval télen-nyáron tiszta ideg vagyok. :)

Én a madaraktól félek, ha bezárnának eggyel egy szobába valószínűleg meg is őrülnék. Szó szerint. A múltkor berepült hozzánk egy csuszka, én berohantam a szobába, becsuktam az ajtót és bezárkóztam a szekrénybe, onnét hívtam a férjem, hogy azonnal jöjjön haza, mert nem merek kimenni. Ha galamb van az úton, a fiam szokta elzavarni előlem.

Gyerekkoromban a nagymamám mindig keltetett csirkéket és azokkal játszottam. Volt olyan, amelyik beteg volt, azt etettem, itattam, de sajnos megdöglött. Akkor eltemettem, virágok, kereszt meg minden és nem tudom miért, mindig kiástam és máshová temettem. Kb. egy hétig játszottam ezt, de a nagypapám észrevette, és jól letolt.

Azután egy évvel később megsérült egy tyúk és a papám beküldött sebhintőporért, meg hogy küldjem ki a mamát. De én akartam neki segíteni, és odavittem a hintőport és vagányul megkérdeztem, hogy hol a sérült. A papám a sarok felé intett a fejével, én odanéztem, és ott volt egy csirke véres nyakkal. Akkor elkezdtem sikítani, amit csak két pofon után tudtam abbahagyni. Azóta rettegek a madaraktól.

Később állatkertben a baglyokat néztük és a röpde padlója pont szemmagasságban volt, a baglyok meg a tető alatt. Odajött egy barátnőm, aki megkérdezte, hogy mit bámulok felfelé, hisz itt nincs semmi. Én lenéztem a padlóra, ami tele volt valamilyen madaraknak (talán veréb)a lábával (amit már nem evett meg a bagoly) és a látványtól sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon, helyette szépen elterültem a földön.