Hogy lábaltatok ki a depresszióból? Én is az vagyok, de elég furán. Mit tegyek?

17:02-nek szeretném kiemelni egy mondatát:

"depresszió is betegség és nem egy negatív kedélyállapot, amivel elfecséreli az ember az életét...Nem mi okoztuk saját magunknak...Engem is sokan hibáztatnak a környezetemben, pedig erről egyáltalán nem tehetek."

Ez a leírás teljesen tipikus eset. Hadd oszlassak el egy tévhitet. Bármilyen furcsán hangzik, ezt az állapotot ti okozzátok saját magatoknak!!! Persze a legkönnyebb ezt a környezetre hárítani "én aztán nem tehetek róla, a hülye kollégám miatt vagyok depis, meg itt mindenki utál"... ez egy nagy tévedés! Ez az egész a ti belsőtökben, a ti tudatotokban zajlik. Felveszitek a sötét szemüveget és aztán mindent feketének láttok, holott a világ egészen más. Lehet így élni, de szerettek szenvedni? Mert ha nem szeretitek a szenvedést, akkor komolyan el kell gondolkodni, hogy mi az amit változtatni kellene az életmódotokon, ugyanis pazaroltok... pazaroljátok a drága perceket, az órákat, a napokat az életetekből amiket már utólag nem lehet soha visszahozni... és az élet rövid... nagyon rövid... Ha sikerül rendbe jönnötök utólag bánni fogjátok minden egyes pillanatát annak, hogy valaha is így éltetek ahogy most, ezt garantálom!

Amúgy meg nem tudok rólam semmit. Igen, én is voltam ilyen állapotban, de szerencsére már kilábaltam belőle. Tudom, hogy rossz, elkeserítő helyzet és azzal amit most leírtam nem azt akarom mondani, hogy könnyű ezt a problémát kezelni és ez semmi. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a megoldás kulcsa bennetek van!!!! Tablettáktól nem fog történni semmi, csak elnyomjátok vele a tüneteket, és az amúgy nagyon is fontos természetes érzékelő képességeteket.

A világ nagyon rossz de ugyanakkor nagyon jó is. A ti választásotokon múlik, hogy ebből melyikre koncentráltok. Ennek megfelelően lesz az élet minőségetek ilyen vagy olyan.

A legnagyobb baj, hogy mindenki kívülről keresi a megoldást. Azt hiszi, hogy majd jön egy jó állás vagy egy jó párkapcsolat és akkor minden rendben lesz. Egy frászt! Az ilyen ember függővé válik a munkahelyétől vagy a párjától amire rámehet az egész kapcsolat. Teljesen a másik (szintén bizonytalan) ember kedélyállapotán fog múlni a mi helyzetünk is és ez nem jó. Az ember csak akkor tud harmonikusan élni ha önmagával rendben van, ha meg tud valósítani egyfajta belső egyensúlyt. Egyedül saját magunk az, akiben tökéletesen megbízhatunk, aki sosem fog átverni, aki mindig ott van... "Légy önmagad menedéke" és ezt meg fogják rajtad érezni és akkor másképp fognak hozzád viszonyulni...

Még egyszer mondom, tudom, hogy ez nem könnyű feladat, főleg ha az embert valami betegség gyötri vagy rosszak a körülményei, de ahogy Muhammad Ali mondta, "nem az a baj, ha leütnek a ringben, hanem az, amikor nem tudsz felállni".

Minden betegséget, körülményt mi magunk vonzunk be az életünkbe az életvitelünkkel, a hozzáállásunkkal. Olyan ez, mint egy ördögi kör, minél jobban koncentrálsz arra, hogy neked rossz, annál rosszabbul leszel és aztán semmi sem sikerül, az viszont bíztató, hogy ennek az ellenkezője is igaz, ha a jóra, a pozitív dolgokra koncentrálsz, akkor az élet is megváltozik körülötted. A tudat teremt! A tudatod megteremti a világot körülötted. Ez tudom most valami ezoterikus maszlagnak tűnik, de nagyon remélem majd megértitek egyszer...

Nálam például nincs tv. Néha megnézem a neten a híreket de csak azt ami érdekel, nincs arra szükségem, hogy állandóan azt hallgassam/nézzem hányan haltak meg, kit raboltak ki, ki ment börtönbe mert manapság csak ez számít hírnek. Nem folytatok struccpolitikát, de nincs arra szükségem sem energiám, hogy állandóan a negatív dolgokkal foglalkozzam, amikor annyi minden mást is lehet csinálni, ami sokkal kellemesebb...

Biztosan ismeritek a nyuszika és a fűnyíró viccet. Ez nagyon jól modellezi egy depressziós ember helyzetét. Arról van szó, hogy a nyuszika el akarja kérni a rókától a fűnyíróját. Megy az erdőben és közben agyal ezerrel... hát mi lesz ha mégsem adja oda? Megy tovább... Ááá szeirntem nem fogja odaadni... megy még tovább... ááá ez a róka annyira egy tapló szemétláda, tuti, hogy nem adja oda a fűnyíróját...

Aztán odaér a róka ajtajához és becsönget.

A róka: Szia nyuszika, mi járatban?

Nyuszika: Tudod mit róka b@szd meg a fűnyíródat!!!!

...és rávágja az ajtót

Tudomást sem akartok venni a körülöttetek lévő világról, csak kimondjátok, hogy minden rossz, mindenki szemét és én is azért vagyok ilyen, mert mindenki ilyen és ezzel el van intézve.

Ha már odáig fajult a dolog, hogy ezt ésszel felfogjátok de még nem tudok rajta változtatni, akkor érdemes segédeszközök használata. Nekem pl. nagyon jót tett Balogh Béla "A Tudatalatti Tízparancsolata" c. könyve és CD-je. Az egész egy sor nagyon porzitív gondolat, amit naponta többször meghallgatva szinte beég az ember tudatalattijába. Hihetetlen dolgok történnek. Nem rögtön, ki kell várni, de tényleg hatékony...

Persze nagyon sok módszer létezik, mindenki azt hazsnálja ami neki jobban megflele. Nekem a meditáció és - bár nem vagyok vallásos - a buddhista tanok (pl, Dalai Láma írásai) is fényt derítettek egy sor olyan dologra a belsőmben, ami segített a létezés sokkal harmonikusabb megéléséhez. Elképesztő dolgokat írnak le ezekben a könyvekben, nagyon sokat lehet belőlük tanulni. A keleti szegény, nomád körülmények között élő embereket nem veszi körül ez a zűrzavar ami nálunk van és nagyon mély tudást szereztek az emberi tudat működéséről ami sokat segíthet a mai káoszos világunkban senyvedőknek...