Szerintetek mostanában miért depressziós majdnem mindenki?

"Szerintetek mostanában miért depressziós majdnem mindenki?"

Logikailag ugye 4 lehetséges eset van.

1) Tényleg sokan depressziósak mostanában. (De mit jelent az, hogy "sokan"?)

2) Annyira tág fogalom lett a "depresszió", hogy mindenki beleesik ebbe a kategóriába.

3) Nem lett több depressziós, de divat lett azt állítani magunkról és egymásról, hogy azok vagyunk.

4) Ugyanannyi a depressziós, mint régen, csak nagyobb arányban ismerik fel.

Hogy melyik igaz a 4 közül, ki tudja megmondani?

"Lehet köze ahhoz is hogy az ország maga is kétes helyzetbe van?"

Ennek kb. a legkevésbé lehet köze hozzá. Pl. a depresszió fő veszélye, hogy öngyilkossághoz vezethet. Vagyis az öngyilkosságok gyakorisága indikátora (elvileg) a depresszió gyakoriságának. Az öngyilkosságok gyakorisága Magyarországon 1990 óta csökken.

Amúgy 100 éve a szakirodalomban még nem volt olyan, hogy depresszió. 100 éve melancholia (búskomorság) néven volt ismert ez a betegség. Szemlátomást ezen a nagyon súlyos depressziót értették. Tehát azt, amikor az illető fel se tud kelni az ágyból, sőt, az ételt lenyelni sem hajlandó (ezért csövön kell belenyomni a levest), és annyira önveszélyes, hogy nem lehet magára hagyni, nehogy megölje magát. 100 éve tehát annyira szigorú volt a depresszió meghatározása, hogy kb. 10 vagy 100 ezerből egy ember felelt meg a definíciónak. Ma annyira engedékeny a meghatározása, hogy boldog-boldogtalan "depressziósnak" minősülhet az alkalmazott skálák szerint.

Tehát mielőtt a "miért"-re bárki válaszolhatna, előbb abban kellene megállapodni, létezik-e a jelenség, aminek a miértjére rákérdezel.

"de ez valóban a gyengébbik ok. a tv, számítógép, telefon, mind arra szolgálnak, hogy ne kelljen valós kapcsolatokat építenünk."

Mi a valós kapcsolat? Régen milyen kapcsolataik voltak az embereknek? Mondjuk a 100 éve élt parasztok kapcsolatai szinte mindig vagy kölcsönös segítségen (tehát anyagi érdeken: én besegítek nálad aratáskor, te besegítesz a házamnál, stb.), vagy alá/fölérendeltségen alapultak. Családon belül is. Mai szemmel nézve nagyon rideg kapcsolatok voltak. A felsőbb osztályoknál érdekházasságok, érdekbarátságok stb. Lehet, hogy az "valósabb" kapcsolat, mint egy mai felületes haverság, de nem hiszem, hogy okunk van azt gondolni, hogy pszichológiailag kielégítőbb volt.

"a kocsma, pláza, diszkó szintén arra szolgál, hogy fogyassz, ne a természetben legyél, és azok a kapcsolatok sem igazán mélyek"

A paraszt 100 éve is a kocsmában ült, vagy a diszkó akkori megfelelőjébe ment. A polgár a klubban ült, ahol ugyanaz ment, mint egy mai kávéházban vagy facebook-üzenőfalon. A régi polgárok és arisztokraták "mély" kapcsolatairól ajánlott olvasni mondjuk egy kis Proustot. A parasztok mély érzelmeiről Móriczot :))) Semmi bizonyíték nincs rá, hogy "mély" kapcsolataik voltak.

"ugyan is az életük tele van bizonytalansággal, hamis elvárásokkal, nincsenek szüleik sem"

Kétségkívül ezek is kihívások, meg kihívás volt az is, amikor hatéves kortól már libát kellett őrizni, vagy 12 éves kortól elszegődött a gyerek szolgálatra (városi verzióban: elment iparostanoncnak), aztán ha méla vagy nyámnyila volt, ütötték-verték, jól embert faragtak belőle.

"nagyon kevés az, akivel igazán foglalkoznak"

Olvass el egy régi regényt. Eleve ott kezdődik, hogy az emberek rövid ideig éltek, ezért a gyerekek gyakran árvák lettek elég korán. Másrészt az apa egy rideg, érzelmileg távoli főnökfiguraként jelenik meg, az anya meg egy gondterhelt háztartási robotgépként. Paraszti környezetben a szülő és a gyerek magázza egymást, ahogy a két házastárs is. Ez ment a parasztoknál, és még ez volt a jobb szülő-gyerek viszony. A polgároknál és arisztokratáknál egyszerűbben megoldották: a gyerekkel dadusok foglalkoztak, míg a szülők elvoltak magukban, vagy elküldték a gyereket bentlakásos iskolába. Amikor a gyerek évente 2x hazalátogatott, illedelmesen magázhatta szerető szüleit :))

A családi kötelékek a földbirtok egyben tartásán vagy a cég átörökítésén alapultak, nem valamiféle szentimentális izén.

Amikor megköttetett egy házasság, összejött a rokonság megünnepelni, hogy hány hold "főd" ment hány hold "főd"-höz.

"már ciki ha 12 évesen még szűz és nem hányt a vodkától, ha nem elég divatos a ruhája meg a kütyüi, ha nem került be a menők táborába"

Ugyanez ment régen is, csak a kellékek voltak mások. Nem menők tábora volt, hanem a kondás és a juhász közötti óriási rangkülönbség, meg az alvégiek és felvégiek, a régi családok és a gyüttmentek ( ( = akik csak 4 generáció óta élnek a faluban:))) közti vetélkedés, ki ülhet az első sorban a templomban, melyik lány maradt pártában 17 éves létére stb., és fiúk között a rivalizálás nem arról szólt, hogy ki feküdt le kivel 14 évesen, hanem arról, hogy ki vert vagy bicskázott meg kit.

09:33 vagyok

03:16 a depressziót még mindig tévesen használják, és divatos kifejezéssé vált. hogy valóban több emberen ismerik fel, annak lehet valós oka, meg más is. nem ismerek statisztikát, de azon se lepődnék meg, hogy a pszichiáterek nagy mértékben félrediagnosztizálnák az embereket.

a melankólia, vagy búskomorság pedig a tünete a depressziónak, ami mögött a valóságban hormonális gondok állnak, tehát valóban semmi köze a politikához. a melankóliának lehet köze hozzá.

03:35

a rideg kapcsolati szálak nem jelentik, hogy nem törődtek egymással (hiszen mi nem érdek az életben?)

de nem is annyira távolmúltra, hanem inkább 15-30 évvel ezelőtti állapotra gondoltam.

és hogy ma mennyire kielégítőek lelkileg a virtuális érintkezések... ezt lehet pozitívan és negatívan is ítélni.

mint mondtam, voltak 100 éve is alkoholisták, de ne ezt vegyük alapmértéknek. már csak azért sem igaz, mert a lakosság fele nő, ők, pedig szinte nem jártak kocsmába. a férfiak közül sem mind egy részeges állat volt, főleg nem akkor, mikor a kereszténység még divat volt.

lehet, hogy a márciusi forradalom is egy lájkolással kezdődött, de jelentősebben közösségi és valós esemény, mint farmozni és pózolós képet felrakni magunkról. klubok főképp az elit érintkezései voltak, de a tárgyától, mélységétől eltekintve valós volt.

akkoriban nagyobb eséllyel beszélgettél valakivel az utcán is. habár javul a tendencia, de ma már elhidegültek, elfordultak az emberek egymástól. ennek nagyon egyszerű oka a tömeg is. régi filmeken pár autó furikázik az utcákon, ma már dugó minden nap előfordul valahol. a buszra fel nem lehet szállni, annyian vannak.

ha semmi sem változott a kapcsolatokban, akkor is csak gondoljunk bele, hogy már nem kell hozzá személyes kapcsolat, hogy beszéljünk (még a levéltől eltekintve is).

csak ez önmagában egy hatalmas visszavető erő, hogy találkozzunk valakivel. ma már kevésbé jellemző, hogy a gyerekek kint játszanak az udvaron. inkább facebookoznak, meg tvznek. természetesen az internet előnye, hogy ha jól használják fel, okosabbak lesznek, de szociálisan visszamaradottak.

a gyerekmunka nem kihívás. bármilyen meglepő is. főképp nem úgy, hogy nem is jártak annyian iskolába, óvodába. teljesen stresszmentes kint heverészni a libákkal a mezőn. megírni egy dolgozatot sokkal megterhelőbb. főleg úgy, hogy 10 évenként 2 év anyaga lejjebb csúszik az osztályokban.

ráadásul szereztek gyakorlatot abban, hogy milyen dolgozni. értelmes munkát végezni. ma már kevés ilyen van. és hidd el, rengeteg gyerek akarna inkább dolgozni.

ez igaz hogy szigorúbbak voltak a szülők. de többet is foglalkoztak azzal, hogy a gyerekből ember legyen. és nem a tvből tanulták meg, mitől leszel vagány csávó. volt utcai divat is, meg hamis elvárások akkor is, de kisebb közegben terjedt.

ezt úgy mondod, mintha a magázás baj lenne. mintha ez okozná emberek halálát. a magázás lényege a tisztelet volt, hogy tudd, az apád nem a pajtásod. az más, hogy a felnőttek közt is voltak olyanok, akik nem tudtak jó példát mutatni a gyereknek.

igen, voltak ilyen családi kötelékek is, de a regények nem tükrözik a valóságot.

már csak azért sem, mert a parasztoknál létezett a kaláka, a kölcsönös önkéntes segítség. gyakorlatilag ami még ma fennmaradt falun (már ahol). ott mindenki ismer mindenkit(valamennyire) de legalább kapcsolatban vannak az emberek egymással. a falusi gyereknek vannak játszópajtásai, és ritkábban köt ki a facebooknál(kevsebb is a kocka).

az is igaz, hogy sok olyan elvárás létezett, ami ma már nem. például a házasság nem a szerelem dolga volt, habár ha megfigyeljük a dolgot, ma sem működik, csak x évig ez a szeretőm, aztán más, kislányok havonta pasit váltanak, a fiúknak meg mindegy, csak luk legyen. ez is változóban van, ma már több a felelősségteljes gyerek, mint 1-2 éve.

azt pedig ne felejtsd el, hogy amikor a kondás meg a betyár dolgok voltak, más volt a politikai berendezettség is.

akkoriban nagy dolognak számított, ha a rendőrök elkaptak valakit, aki a föld alá ásta a másikat. (már amikor volt rendőrség, csendőrség)

ma például egy betyár társadalmi réteg elképzelhetetlen. ha valaki valamit csinál, vagy megoldod 4-5 év alatt pereskedéssel sok pénzért, vagy inkább hagyod a fenébe. régen meg fokos, ásó oszt jóvan. bármennyire is morbidnak hangzik, ez is közrejátszik az elridegüléshez. ma már nem érdemes senkinek semmivel sem foglalkoznia. ha valaki véresen fekszik az árokban, inkább továbbmegyek, minthogy közöm legyen hozzá.

ha meg nem ezt a kort vizsgáljuk, hanem a szocializmust, ott másak voltak az erkölcsi normák. abban a korban természetes volt, hogy 18 évesen szűz, meg nem ivott még alkoholt. lehet hogy a "szomszédok" nevelte őket ilyenre. :P

tehát összességében mégis egy természetközelibb, közvetlenebb látkép tárul elénk ha a régebbi korokat nézzük (de ettől is függ, hogy melyiket).

még a lovascsatában felnyársalás is valósabb a "megbökésnél".