Mit tegyek a tartós szomorúság ellen?

Én 36 vagyok, és súlyos családi okok miatt hasonlóan érzek. Azt szoktam mondani, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és ha belegondolsz, ez igaz is. Azt tanácsolom neked, sírj, amikor úgy érzed, sírnod kell. Beszéld ki magad valakinek egy jó barátnak, barátnőnek , szüleidnek és annyiszor vedd elő a problémát és beszélj róla, ahányszor csak úgy érzed. Jobban leszel idővel, csak türelem.

Még azért annyit írnék, hogy próbálj meg gyakran társaságba járni, keresd a hasonló korúak társaságát. Apró célokat tűzz ki magadnak, eleinte rövid távúakat.Próbálj azzal foglalkozni, amit régen szerettél és boldogított, keresd és találd meg önmagad. Nem baj, ha az ember néha magányos. Sokszor így találja meg önmagát.Olyan fiatal vagy még, és lehet, olcsó vigasz, de nagyon sok fiatal küzd ugyanezzel a problémával. Te is túljutsz majd. Fel a fejjel!!

járj közösségbe, sportolni, másra terelik a figyelmedet. és próbálj meg a pozitív dolgokra koncentrálni, biztos abból is van minden nap egy csomó

Én csak 10 éves lány vagyok és szerelmes vagyok egyik VOLT barátomba de nem tudom én se mit tegyek meg most meg veszekedtem a barátnőmmel szóval nagyon nyomorult életem van de rájöttem hogy kár az ilyenekért aggódni mert ki tudja meddig tart az élet, élvezni kell és boldognak kell lenni tudom hogy nem egyszerű de majd egyszer rád ragyog a napfény (hamarosan) és akkor rájössz hogy minden rosszat el kell felejteni és akkor leszel igazán boldog csak ne legyél depis!