Milyen mentális probémákat/betegséget kelthet a gyerekben az, ha a szülő folyton cseszegeti?

Kialakulhatnak:

- Önértékelési problémái

- félénkség

- az autoritással szemben lehetnek zavarai

Mindenki méshogy reagál. Van aki mély depressziós lesz, gubbaszt a sarokban, nem jár sehova kamaszént. Ez különösen igaz lehet, ha az önértékelési zavarok miatt nem szerez barátokat.

Van aki meg elkezd tombolni, iszik, drogozik, szexel mindenkivel... Nekem volt egy barétnőm aki ilyesmi családban nőtt fel (+egy papucs apa, aki folyton dolgozik). 16 évesen már drogelvonón volt a csaj, aztán pár évre rá szült egy gyereket egy olyan szakmunkás pasinak, aki veri, és 10 évvel idősebb, de azért együttélnek. Az anyjával azót sem áll szóba.

A pontos kórképet nem tudom, de hogy nem boldog az biztos.

Hatalmas károkat lehet ilyesmivel okozni.

Depresszió, szociális fóbia, mániás depresszió, kényszerbetegség, fóbia, pánikbetegség. Szinte bármi ez a gyerek tűrőképességétől, alkatától is függ. És attól, meddig tűri.

JEAA végre egy hozzám illő téma. Szóval engem elégé szidtak szüleim igazából ugye egymással veszekedtek folyton, meg minden bajuk volt velem. És ja k*va hülyén nőttem fel már ha lehet annak nevezni, mert inkább csak idősebb lettem. Igazából túlzás de néha olyan mintha börtön lenne, tényleg az kelti a legnagyobb zavart hogy ugye baromi rossz de hát ez mégis otthon van, nem valami kínzó tábor.

Meg komolyan bár megvert volna, mert akkor legalább lett volna valami jele, így meg franc se tudja. Meg áá engem suliban is szívattak mivel alapból se volt önbizalmam ott se volt. De inkább szeretet hiány volt a lényeg nem önbizalom. Tehát mindenhol csak hülye, béna stb.

Na mondjuk ez igazából úgy ahogy múltidő mert néhány éve meghalt apám aztán már nem veszekedtek ugye. Igaz anyám 1 maga is elég volt. Szóval próbálom leírni gyerekként milyen volt. Hát 0 barátom volt, igazából most sincs, meg mindennapos fej fájás. Meg ez a legszarabb, hogy kb 3. személyben írok magamról mint most, kb. nem is vagyok önmagam.

Nem tudom pontosan leírni, de ja szorongás, hát szociális élet elég DURVÁN sérülni fog, önbizalom bár inkább önértékelés. Meg teljesen meghülyül, ha folyton csak csesztetnek és egy rohadt asz nincs aki szólna egy jó szót hát az biztos nem építő hatású.

Aztán meg bemagyarázod magadnak hogy ez a normális több év után már ugye, miközben egyáltalán nem de hát "hozzászoksz"

Ja meg még annyi. Hogy másik legrosszabb ugye hogy ez hozzá ragad, meg aztán ugye úgy 20 éves kor után már CIKIII úú, aztán szépen benne marad mert nincs kinek elmondani, igaz ezt így céltudatosan nem is lehet, mert az nem olyan érzés mintha magától jönne. Szóval nem tudom remélhetőleg lesz egy társaság ahol biztonságban + jól érzi magát és ott majd fel tud oldódni.

De én nem értem, mert nálam valahogy senki nem vette észre hogy netán gáz van max hülye voltam, vagy félénk. Meghalt apám középsuliban volt ugye, ott is .. háát seemmii, egy hülye tanár nem jött volna oda beszélgetni már privátban ugye. Azt később meg úgy voltam ááh én hülye nekem kellet volna odamennem (de azért ezt kétlem, nehogy már meghal srác apja stb. és akkor még ö találja föl magát mi, más meg ÓÓÓ szegény elváltak a szülei) egyébként nem hiszem hogy van ilyen hülye, de gyerek miatt ne maradjanak együtt ha csak üvöltözés a vége. Szóval ez ahogy én tapasztaltam szerencse kérdése illetve környezetfüggő.

Mindenesetre, áthidalható ugye ha kiölsz magadból minden felesleges érzést amii egyébként kín szenvedés, meg fejfájás. Végül is már nem igazán tudok mit tenni, és ugye emiatt nem tudtam barátkozni ami meg pont kellet volna, szóval trükkös dolog. Szóval semmi jó, jól írták mások is hogy hatalmas károkat.