Az öngyilkosság gondolata úgy fertőzi meg elmémet, akár a legszörnyűbb vírus a legyengült testet. Hol a kiút?

"most másra is szükségem lenne, nem csak magamra" - ha onmagaddal nem vagy kepes idot tolteni, akkor massal sem fogsz tudni hosszu tavon.

Miert mastol varod hogy "tokeletesnek" erezd magad? Eloszor onmagadban keresd a boldogsagot, es mikor megtalaltad, akkor talalkozni fogsz egy olyan lannyal, aki a boldogsagodat visszatukrozi rad. Amig ilyen vilagvege hangulatban vagy ne is keress mast, mert nem varhatod el toluk, hogy a problemadat megoldjak helyetted. Ez a TE eleted, elsosorban neked kell leelned.

Nem tudom miert van ez, de azt tapasztalom, itt a gyik olvasasa kozben, hogy a mai fiatalok egyre jobban tars fuggok. Tudom hogy az ember tarsas leny, nekem is van es boldog vagyok vele, de tudom azt is, hogyha ugy hozza az elet, es nem marad senki mas mellettem, akkor a legjobb baratomra fogok tudni szamitani, es a legjobb baratom az en vagyok!

Amikor ezt a gondolatvilagot elsajatitod magadnak, megvaltozik az egesz felfogasod, es a hozzaallasod a vilaghoz.

Amugy meg igy 33-on tul, tobb "elso" szerelmem is volt, mindegyiknel azt hittem hogy o az igazi, aztan megis elmultak :)

Ui: Miert van az, hogy a mai fiatalok mikor egyedul maradnak, rogton az ongyilokban latjak a megoldast? Ennyire gyenge es gyava lenne ez a nemzedek??

jól figyelj ide!

még nagyon fiatal vagy! ennyi idősen fogalmad sincs róla, mások min mennek keresztül amikor a csalódnak felnőtt életbe! ugyanis 20-25 éves kor után, amikor elmúlik a gyerekkor, és boldogulni kell az életben, ott ütköznek az emberek olyan problémákba, amik valóban mély depressziót okozhatnak, és amivel te még biztos nem találkoztál, és nem is fogsz remélem!

örülj, hogy ott van a csomó osztálytársad, akikkel tudsz beszélgetni, szórakozni, órán röhigcsélni. ha majd felnősz, és mindenki a saját dolgaival lesz elfoglalva, sokkal kevesebb barátod és egyáltalán haverod lesz mint most lehet! most még nem néznek le amiatt, hogy szegény vagy! a felnőttek sajnos ez alapján ítélnek meg másokat!

és nehogy azt hidd, hogy senki sem szeret! biztos sokan bírnak, csak nem fognak odamenni hozzád, hogy gyere, csináljunk valamit! ugyanis mindenki ezt várja a másiktól! ezért magadba fordulsz, próbálod keménynek mutatni magad, hogy "én jól megvagyok anélkül hogy veletek szórakoznék". ebből a többiek azt látják, hogy sótlan, unalmas, bunkó ember vagy. annál kevésbé fogják keresni a társaságodat! egyszerűen légy nyitott, menj oda, köszönj oda mosolyogva, hidd el ha így teszel folyamtosan, előbb utóbb visszakapod a szeretet! sőt, lehet hogy háromszorosan! mert ha te csak odamész egy társadhoz, hogy "helló! mesélj, hogy vagy?" az neked lehet csak egy egyszerű "napi jócselekedet", amitől nem várod, hogy imádjanak, de lehet, hogy neki ez annyira jól esik, hogy feldobod a napját, és ő ezért legközelebb már nem csak ugyanígy odamegy hozzád egy hogyvaggyal, hanem egész nap melletted ül, jót beszélgettek stb.

hidd el, az ált. isk és a gimi a legjobb terep arra, hogy olyan barátokat szerezz, akik akkor is szeretni fognak ha 40 évesen munkanélküli leszel és anyáddal fogsz élni. a jövőben sokkal inkább csak érdekbarátságok szövődnek, amikkel nem sokra mész.

a lényeg tehát, próbálj meg kedves lenni, és meglásd visszakapod!

az öngyit felejtsd el, ha nagyon rossz a kedved, sétálj egyet budapesten, mint túrista! ez a világ egyik legszebb városa öcsém! ne csak a paneleket vedd észre, menj fel a gellértre, menj át a lánchídon, sétálj végig az andrássyn, meglátod mennyi szépség és energia van a városban, biztos ragad rád egy kicsi! amióta erre rájöttem, minden napom feldobja hogyha reggelente felülök a villamosra a budaparton végig, és várostnézek! nem kerül semmibe, csak vedd észre hogy mi van az orrod előtt! legközelebb már viheted a csajt is sétára, le lesz nyűgözve, hogy ez a csávó miket tud!