Miért rontom el a saját kedvem? Önmagamnak idézem elő a majdani problémát? Normális vagyok én egyáltalán?

Nem, inkább a "mindenhez hozzá tud úgy szólni, hogy az mások számára is érdekesnek tűnjön" és a "támadásokat könnyű szerrel leszerelő, esetleg burkolt kommunikáció"-ra.

Nem értem, ha ez több napig megvan, akkor miért érzem azt, hogy most egy korábbi állapotba esek vissza?

ma 08:05

Lassan 2 éve megy ez a dolog (mondhatni a serdülő korom közepe óta), szóval ha van "valódi" énem, akkor nem tudom mi az.

2 éve folyamatos ez a probléma és gyakran tűnik fel.

Ma például borzalmas napom volt, valami nincs rendben velem.

Nem tudom mi az igazi énem, azt tudom, hogy ezt a viselkedési formát szeretem és tartom hasznosnak, szóval ebből kiindulva feltételezem, hogy ez vagyok én igazából.

Egyébként az sem kizárható, hogy én vagyok az aki belül állandóan zsörtölődik és nyafog, hogy nem olyan amilyen lenni szeretne...

Amúgy ha belegondolok, legtöbbször nem is adódik olyan szituáció ahol ki tudnám élni azt amilyen vagyok bizonyos helyzetekben, amikor meg adódna, addigra már belefáradok.

Szóval ha olyan téma van amit csak szabadidőmben bizonyos emberekkel tudnák megvitatni és hétköznapokon nem teszem ezt meg, azt is valamiért kudarcnak élem meg, pedig csak szituációhiány. hmm