Mit tegyek, hogy ne legyen folyamatosan kedvem a síráshoz? Mert én folyamatosan csak sírnék sírnék!

Szervusz!

22 lány vagyok, és azt hiszem tudom, mit érzel át, ha nem is teljesen ugynazt. Neked van mit okolni (a testi hiányosságaidat), én fogalmam sincs, mit rontottam el, de engem is kiutált az egész iskola. Az osztályból indult ki, aztán, az osztálytársaim öccse, huga is rászokott,aztán mindenki.

Minden egyes nap kínszenvedés volt benn, csak a tanárokkal tudtam beszélgetni. Osztályfőnököm és a szüleim is cserben hagytak, és SOHA-SOHA nem tudtam senkit leszoktatni erről az egészről. De kibírható. Vesd fel esetleg anyudéknak, hogy válts iskolát (esetleg gimibe menj), az valamelyest segíthet, ha jó helyre kerülsz, ha nem, ott is megszívtad...

Járj úszni rendesen, élvezd, ahogy a víz simogatja az arcodat, legyél kecses a vízben, és gondolj arra, hogy a delfineknek sincs kezük, mégis gyönyörűek, és LEGYŐZHETETLENEK!

Mert te is legyőzhetetlen leszel, és ha kikerülsz az iskolából és munkát kezdesz, te leszel az egyetlen a mostani osztályodból, aki képes lesz megállni a lábán, mert a többieknek mind apuci meg anyuci törli a popóját is.

Fel a fejjel, mindig lesznek olyanok, akik melletted állnak, csak nem mindig mutatják magukat.

Hát ez a kérdés nekem kicsit kamu érzetet sugall, de azért válaszolok a vastagbetűs kérdésre.

Légy dühös.Komolyan. A düh felülírja a ...tudod mit. Nálam legalábbis így van. Bele kell vésni tudatba hogy csakazértse. Felül kerekedni szellemileg.

Szia!

Nekem is sok hasonló gondom volt, de közeltsem ennyire durvák... :( Igaz a mondás: a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni... Szerintem próbálj ki egy módszert, az a neve, hogy agykontroll. El tudod FOGADNI és FOGADTATNI is magad a többiekkel, barátaid lehetnek, ilyenek... Nekem nagyon bejött, csak ajánlani tudom!