Melyik a leghelyesebb út?

Nem írtad, hogy hány éves vagy. Ha 20 alatt, akkor ez tök jó. Valószínűleg hatalmas fantáziád van, és nincs lekötve.

Ami frappáns válaszokat illeti, az egy feldolgozási folyamat. Az előre elképzelt szituk meg egyfajta lelki felkészülés az eseményekre. Kicsit túlzásba viszed, de ennyi.

Idővel megtanulod, hogy kell hasznosítani azt a sok teremtő energiát, ami benned van. Na meg azt is, hogy az álmoknál sokkal jobb a megvalósulás.

"beleképzelem magam szituációkba és gondolatban át is élem,... itt minden nagyon jó, még a problémák is amiket elképzelek az adott szituációra is, csak amolyan apró betűs problémák"

Mindenki csinálja néha. Diákok különösen, mert ráérnek és sokat unatkoznak órán.

"A másik: a valóság, ahol sok vonatkozása teljesül a képzeletemnek, viszont nem oly módon élem meg azt, ahogyan szeretném, nem azokat a hatásokat kapom a valóságtól"

Ha a valóság nem tartogatna újdonságokat a képzelethez képest, akkor a valóság egy piszkosul sivár, unalmas hely lenne. Egy diák, akinek alig van élete, ezt nem feltétlenül tudja. De elhiheti a tapasztaltabbaknak :)

"Teljesen mást vált ki belőlem egy-egy szituáció, mint képzeletben."

Mivel nem ismered magad. Ennek oka egyszerű: belülről senki sem ismeri magát. A tudatunk arra való, hogy a világgal foglalkozzunk. Nem önmagunk megismerésére szolgál. Önmagunkat is csak objektumként tudjuk megismerni, viselkedésünkből és mások visszajelzéseiből.

Amikor az ember mostani agya kialakult, azaz pár tízezer éve, akkor nem az volt az evolúciós kényszer, hogy az ember pontos szubjektív lírát írjon, hanem az, hogy tudjon bogyókat gyűjteni meg mamutra vadászni.

Ennek megfelelően az agyunk fő erőssége az, hogy az objektumokat tudjuk megismerni vele. Hátrafelé kevésbé működik ez a funkció.

"Továbbá a valóság gyakran válik

szürkévé, érdektelenné"

akkor nem figyelsz eléggé, vagy nem elég tág a látóköröd (pl. nem olvasol eleget stb.), és még nem jöttél rá, hogy a valóság mindig sokkal komplexebb és meglepőbb a képzeletnél.

"Érdemes bármihez is kezdeni az életben, ha nem azokat a hatásokat kapjuk vissza, amiket elképzeltünk?"

Érdemes, mert a hatások, amiket kapsz, erősebbek, színesebbek, érdekesebbek stb. lesznek, mint amit a képzelet tud nyújtani. Emellett ha megvalósítottál valamit, onnan tovább tudsz lépni addig nem sejtett új dolgok felé. Míg ha csak álmodozol, erre nem vagy képes.

11:02

"attól lesz különleges valaki, ha valami olyasmit csinál amit eddig még senki, vagy átlagon felüli teljesítményt nyújt valamiből, de mire eljut oda már nem is fogja érdekelni ez az egész 'különlegesség' téma."

Így van. A különlegesség: mellékterméke a teljesítménynek. Senki sem lett különleges, aki az akart lenni. A 17-18 évesek 99%-a különleges akar lenni, aztán hány %-uk lesz bármilyen értelemben különleges?

A különlegesség vágyát az ember szép lassan kinövi. Aztán előfordulhat, hogy végül különleges lesz sok szempontból, ami nem mindig jó dolog. A 40-50 évesek egyébként sokkal egyedibbek, mint a 15-20 évesek. Az utóbbiak gondolkodása ugyanis biológiai kényszerek alatt, de még az élettapasztalatok hiánya miatt, eléggé egy kaptafára megy. A 40-50 évesek között már jelentősebb különbségek vannak, de ezt már akkor nem ünnepli senki. Aki 40-50 éves korában "különleges", az az esetek nagy részében "bogaras", "már öregszik", "kellemetlen alak" stb. Rá fogsz jönni, hogy "normális ember" abban az értelemben, ahogy kamaszként elképzelted, tehát szürke egyen-átlagemberként nem létezik. Az emberek felnőtt korban egyre egyedibbek, bár ez ritkán érdekes vagy pozitív. Aztán az öregkor ezt lassan lerombolja, és az öregek ugyanúgy néhány típusba esnek bele, mint a fiatalok.