Kilábalás a depresszióból? Nektek hogyan sikerült?

Engem kb. egy éve kezelnek depresszióval és generalizált szorongással. Több tényező is közrejátszott a kialakulásában (családi dolgok, munkanélküliség,stb.),nem részletezem, mer oldalakat írhatnék.

A legsúlyosabb időszakom? Azt hiszem tavaly májusban volt amikor kórházba kerültem gyógyszeres öngyilkossági kísérlet után.Sajnos édesanyámat is depresszióval kezelik, így ő nem igazán tudott támaszt nyújtani, apámmal pedig nem túl bizalmas a viszonyunk.

Aki mellém állt, kirángatott a legnehezebb fázisból, és azóta is folyamatosan támogat és segít, az a pszichológusom, és ezért hihetetlenül hálás vagyok neki! Nem tudom, nélküle hol tartanék...Bár most már messze vagyok attól amilyen lelki állapotban tavaly voltam,"hivatalosan" még nem vagyok "gyógyult", jelenleg is szedek gyógyszereket (nyugtató és antidepresszáns), de elkezdtük csökkenteni az adagot. A pszichoterápia rengeteget segített és segít. A pszichológus olyan dolgokra világított rá,amikre nem is gondoltam volna magamtól soha, és segített fokozatosan új célokat kitűzni és megvalósítani, ezzel segítve a mentális felépülést.

Ami igazán vissza tudná adni az életem értelmét, az egy munkahely (és végre jövedelem) lenne, továbbá egy párkapcsolat,amire már nagyon vágyok.

25/L

December elején szorongással kezdődött a depresszióm. A munkámat nem tudtam ellátmi. Antidepresszánst szedtem 2 félét és nyugtatót. Enni sem tudtam. Most már csak az egyik antidepit szedem nagyon kis adagban és napi 1x1/2-ed O,25-ös xanaxot. Citromfü teát ittam, B12 injekciókat kaptam, B Neuront szedtem. Ezen kívül tejsavófehérje koncentrátumból kevert italt napi 2x fogyasztottam, ami

triptofánt tartalmaz. Nagyon jó a mozgás, sport, felér egy

félórás aktív mozgás egy antidepresszáns tablettával.

Az egész olyan 17 éves koromban kezdődött.Az elsődleges ok kimerültség lehetett amit depresszió követett.

"Mi volt a legsúlyosabb időszakotok és mikor/hogyan kezdődött a gyógyulás?"

Az eleje volt a legrosszabb(éppen nyári szünet volt).Azt kezdetem érezni mint ha napról napra vmi egyre nagyobb belső lelki nyomást éreznék.Ez társult egy állandó levert hangulattal,mindig fáradtnak éreztem magam.Észrevettem hogy alig tudok enni,mint ha a gyomrom a negyedére zsugorodott volna,volt nap mikor elég volt 1 zsemle is.De ami a legrosszabb volt hogy kezdtem úgy érezni mint ha már semmi nem okozna örömöt.Pl:A zenék amiket régebben kedveltem már nem dobtak fel,filmekre sem voltam kíváncsi,egy darabig az olvasást is abbahagytam és a társasági életet is befejeztem egy időre.

Egy alapvetően társaságkedvelő,humoros ugyanakkor energikus srácból lettem egy zárkózott,antiszociális különc.Külsőre pedig elvesztítettem a régi sportos alkatom,lesoványodtam.

A gyógyulás úgy kb. fél évre rá kezdődött.Kezdtem vissza állni a régi állapotba.Lassan és fokozatosan lett egyre jobb a kedvem(a kudarcélmények ellenére is),gyorsulni kezdett az észjárásom és újra érdekelni kezdtek a világ dolgai.1 év kellett mire teljessen visszanyertem önmagam.

"Ti hogyan másztatok ki a depresszióból?"

Gyógyszereket nem szedtem.Pszichiáterhez és pszichológushoz nem jártam(ennek oka van).

Szerintem nagyrészt annak köszönhetem a viszonylag gyors gyógyulást hogy mindig álmodozó voltam,voltak ideáim amikben hittem és céljaim amiket el akartam érni az életben.Éppen ezért még a legnagyobb kudarcélmények közepette sem redült meg a hitem önmagamban.Ez nagyon fontos volt(Így utólag belegondolva).

"Barátok, család kitartott mellettetek vagy egyedül kellett megbirkóznotok az egésszel?"

Ők nem tudtak semmiről.És nem is akartam hogy tudjanak.Jó színész vagyok és jól tudtam leplezni azt hogy gondjaim vannak.Bár édesanyám így is észrevette hogy lehangoltabb,fáradékonyabb vagyok.

A barátokat,haverokat pedig kerültem akkoriban(egyszerűen nem akartam senkivel beszélni).Ez pedig az elvesztésükkel járt.

"A munkátokra hogyan hatott a betegség, volt aki elveszítette, mert képtelen volt normálisan elvégezni?"

Középiskolába jártam akkoriban.Mivel sokkal fáradékonyabb és levertebb voltam nehezen tudtam rávenni magam az otthoni tanulásra.Az órákon való koncentrálásra meg alig,mindig elkalandoztak a gondolataim.Ez azzal járt hogy egy stabil 4-es átlagról 2-3as közé zuhantam.Kémiából majdnem bukás.Rettenetes volt megélni ezt a visszafejlődést.

"De a legfontosabb: sikerült végül új életet kezdenetek?"

Újat nem,de visszakaptam a régit.Ami pedig azért jó mert újra azt érzem hogy nincsenek problémát jelentő akadályok előttem és folytathatom a céljaim eléréséért folytatott kűzdelmet:)

20/F

Én körülbelül fél-egy éve voltam már depressziós egy rossz párkapcsolat miatt, amikor is sikerült össze szednem magamat ahhoz, hogy szakítsak vele. Ez természetesen nem oldotta meg a problémát, mivel nagyon szerettem, csak éppenséggel nem működött a dolog.

Hogy hogyan sikerült kilábalni? Drogokkal. Azok a szakítás után nagyjából egyben tartottak, majd pár hónap múlva azon vettem észre magam, hogy helyrejöttem. Most már gond nélkül megvagyok nélkülük is. Jelenleg a depresszióm átalakult egy enyhe mániás depresszió-szerű valamibe, ami 4-5 nap boldogságot és egy egynapos megzuhanást takar magában, de ezt teával-kakaóval és egyéb endorfinforrással tudom orvosolni, no meg beszélgetéssel. :)

Család nem állt a rendelkezésemre, mert messze laknak, barátok voltak, de velük akkor még nem álltam olyan kapcsolatban, hogy ilyen problémákról komolyabban beszélgetni lehessen. Úgyhogy mondhatni egyedül birkóztam meg vele. A "munkámra" (egyetemi hallgató vagyok) nagyon negatívan hatott a depresszió, szinte mindenből megbuktam az utóbbi két félévben, képtelen voltam tanulni. Viszont úgy érzem, hogy igen, most sikerült egy új életet kezdenem, tanulok, vannak barátaim, és most már nem azon bánkódok, hogy nincs aki szeret, hanem annak örülök, hogy előbb-utóbb biztos lesz. :)

Ja és még annyit hozzátennék, hogy nem azért éltem szerekkel, hogy kilábaljak a depresszióból, vagy hogy felvidítsanak, erre csak így utólag jöttem rá, hogy nagyon nehéz lett volna nélkülük.