A testem megbetegedhet ha nagyon sok stressz ér és verbális agresszió?

Igen, de ez csak akkor mondható ki, ha kivizsgáltattad magad, és minden eredmény negatív lett. A gyomorégés és hányás súlyos betegség jele is lehet, felelőtlenség a stresszre fogni.

Miért nem váltasz iskolát? Az ilyen közeg rombolja az önbizalmadat, az egyéniségedet, ez meg majd kihat az egész életedre, a házasságodra, a gyerekeid életére.

Szia!

Fiú vagy, vagy lány?

Hány éves vagy?

Konkrétan mivel, hogyan bántanak: mit mondanak, fizikai agresszió alatt mit értesz konkrétan?

Tanáraid nem vették még észre ezt, hogy téged bántanak ilyen szinten?

Szerintem mindenképpen szólj az iskolában valakinek (tanár, akiben megbízol, osztályfőnök, igazgató, és ha nincs változás nagyon rövid időn belül, akkor a szüleidnek kell lépni.)

Tudod, nagyon eldurvultak a viszonyok már az iskolában is!

Pl. nekem órákon tanárként kellett már szétszednem két diákot, úgy összementek. Legszívesebben jól pofánvertem volna mindkettőt, de akkor meg az egész tanári pályámnak vége lett volna, és nehogy már egy kis cs*cska miatt történjen ez.

A lényeg, hogy ne hagyd, hogy az folytatódjon, ami eddig folyt/folyik! Nem szabad! Ha te nem jelzed, ha te nem állsz ki magadért (a segítségkérés is a kiállás része, és nem szégyen, sőt a mai viszonyok között már elengedhetetlen, sajnos!), akkor senki nem tud segíteni, és azok a kis b*zi, cs*cskák fognak kicsinálni. NE HAGY MAGAD!!!

Ha gondolod, írhatsz privátban, és beszélgethetünk is.

Vigyázz magadra és cselekedj, magadért!

Szia!

Én egy 26 éves lány vagyok. Végig mentem mindazon amin te. Minden iskolában ahova jártam, de legfőképp ált.-ban ki voltam közösítve. Kicsúfoltak, kinevettek, nem barátkoztak velem, a mai napig előttem van, sőt nagyon sokszor álmodok is róla. Pedig nem voltam büdös, koszos stb., egyszerűen csak csendesebb voltam az átlagnál.

Olyan szinten tönkretette ez az egész az életemet, hogy tudom és érzem míg élek végig fog kísérni.

Csendesebb és félénkebb vagyok az átlagnál emiatt, nehezen kötök barátságokat, valószínűleg sokaknak emiatt nem is vagyok szimpi, de aki igazi barátom azt nagyon megbecsülöm.

Nekem nem voltak testi tüneteim akkor, de most már odáig jutottam, hogy tegnap voltam pszichiáternél és holnap kezdek el gyógyszert szedni.

Igazából akkor leszel csak jobban, ha kikerülsz ebből a környezetből. De akárhányszor új közösségbe csöppensz, fel fog benned jönni a fájó múlt. Én tudtam barátságokat kötni, és nem csak gonosz rossz emberek vannak.

Ezek az emberek akik téged bántanak, meg sem érdemlik a te barátságodat, ne is keresd a társaságukat. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk és hiszek abban és tudom is, hogy a jó Isten kamatostul fogja mindezt nekik visszaadni.

Fel a fejjel! Te különlegesebb vagy tőlük, és sokkal többet érsz!

Ne hagyd magad, mosolyogj az egészen!