Hogy ha rám minden tünet igaz innen (link) akkor lehet hogy depressziós vagyok? Vagy ebben a korban mindenki így érez? 16/L

Ne diagnosztizáld magad feleslegesen,semmi értelme! :) Ennyi idősen mindenki érzi ezeket szerintem, én legalábbis éreztem ezekből jópárat kamaszként. Ráadásul most mindenki kicsit leereszt így tavasz elején (tudod,"tavaszi fáradtság"), érdemes lenne kicsit többet kimozdulni, kipróbálni új dolgokat és pozitívabban hozzáállni az élethez,hidd el,hogy ezekkel túllendülnél ezen.

A hormonok miatt is sok dolog megborulhat,szerintem ez nálad is így van.Nem szabad csüggedni,depressziót magadnak bebeszélni meg aztán pláne nem! :) Kicsit rázd meg magad,szedj sok vitamint,sportolj, koncentrálj fontos dolgokra (tanulás,baráti kapcsolatok,esetleg szerelem ;) ), próbáld meg élvezni az életet! :)

Hajrá!

24/L

Első válaszoló vagyok.A dolog nyitja a hozzáállás. Magadnak bizonygatod azokat a dolgokat,amiket leírtál. Magadnak mondogatod,hogy semmi nem jó,ezáltal az agyad automatikusan rááll a sz-rra magyarul,és azt "vonzod be" magadnak.

Kicsit nézz körül a világban.Nem azt mondom,hogy a rossz dolgokon,beteg gyerekeken,természeti katasztrófákon vagy más ember sanyarú sorsán rágódj,félre ne értsd.Csak azt mondom, mindig van olyan,akinek rosszabb a helyzete,mint neked.

Az meg,hogy most azt érzed,hogy a világ jaj de borzasztó,az nem depresszió.Úgy hívják kamaszkor,és ezt nem kiosztásból mondom vagy bántásból.Amikor odáig jut valaki,hogy lerobban fizikailag és tényleg,de tényleg nem érdekli senki és semmi,ott indul a depresszió.Te nem vagy depressziós, egyszerűen megrekedtek a negatív gondolatok a fejedben és magadat gyötröd hülyeségekkel. Olyan emberekre figyelj,akik érdemesek a szeretetedre,csak vannak barátaid,családod...ne kezd,hogy "de engem senki sem ért meg", mindenki túléli valahogy a kamaszkort,ezek az érzések most normálisak.

Azokat,amiket írtam,viszont megpróbálhatnád. Tényleg csak elindulni nehéz,és nem agyalni kell,meg nyávogni,hanem csinálni a dolgaidat!

Addig,ameddig ezt a hangulatot meg világfájdalmat árasztod magadból,senki nem fog úgy látni,ahogyan te akarod látni saját magad.Ameddig magadban ezeket a dolgokat nem fordítod át pozitív érzésekbe,addig tényleg produkálni fogod a depresszió tüneteit. Úgyhogy szedd össze magad,és akkor minden rendben lesz!

Egy másik kérdésre írtam az alábbit, de a depresszióra is illik:

"Az ilyen energia hiányos állapotoknak -ha nincs egyéb fizikai oka!!!- akkor valami belső konfiltus lehet a hátterében. Valami olyasmi, amivel nem nagyon szeretnél szembenézni, viszont az meg szeretne "kitörni". A kitörés visszatartásához iszonyú erő kell, amiben elfárad a lélek. Sőt, a két terület határán (tudatos-tudattalan) kialakul egy kemény réteg, ami amiatt úgy érezheted, hogy már nem érzel semmit. Ez a "nihil" állapota. Nem érdekel semmi, nem izgat semmi, nincs kedvem semmihez.

Ez még nem a depresszió -az ennél súlyosabb állapot- de jó út ahhoz.

A megoldáshoz szükség lehet valamilyen "lélekhez értő" szakemberre: mentálhigiénés szakember, pszichológus.