Hogyan vészeljük át az olyat, ami rettenetesen kellemetlen, de nincs ráhatásunk?

Nem nyafogok. De rettentően frusztrál a tél, a hideg, hogy hiába van március, az időjárás egy katasztrófa. Aztán a másik nagy nyűg, ami szintén sok embert érint az az, hogy ma a mi országunk ki van ficamodva. Más országokhoz képest is rekord árak és rekord alacsony jövedelmek.

Ez csak két kiragadott példa. Nem sajnáltatja magát az ember, de amikor van olyan, amit úgy érzed képtelen vagy elviselni, de nincs ráhatásod és kénytelen vagy, akkor hogy vészeled át? Nem gondolsz rá? Vagy fantáziálsz, álomvilágba menekülsz? Vagy szélmalomharcot vivsz, mondván, hogy "megpróbáltad legalább"? Sokan azt írják, hogy fogadjuk el az ilyet. Ez rendben van, mást nem is tehetsz, engem az érdekel, hogy a lehangoltságod, bekettyenést, depressziót és minden ilyen negatív, az életminőséget ellehetetlenítő tényezőt hogy iktassuk ki? "Fölösleges idegeskedni"-mondják sokan. Azért az idegességet ok váltja ki és nem egyszerűen eldöntöm, hogy ideges vagyok-e vagy sem. Mondom: átvészelési technikákat keresek.