Lehet a bipoláris zavar egy változata a személyiség teljesen normális állapota?

A kérdés lehet, hogy zavarosnak tűnik. Én is zavarodott vagyok, és nem tudtam, hogy pontosan hogyan tegyem fel a kérdést. Már nem is tudom, mióta, talán néhány hete, vagy egy hete - eléggé kiesett az időérzékelésem - rájöttem, hogy lehetséges, hogy depressziós vagyok, sőt valószínűleg az vagyok három éve. De pár napja felvetődött bennem a gyanú, hogy lehet, hogy valójában bipoláris zavarban szenvedhetek, és, mert azelőtt a három év előtt meg volt egy két-három éves mániákus szakaszom, csak éppen akkor én azt hittem, hogy tökéletesen jól vagyok, és az elmúlt három évben a depressziós szakaszban lehetek, és azért a depressziós szakaszban már én is láttam, hogy gond van. Najó, valójában nem láttam :S, valójában egy éve kezdett körvonalazódni a dolog, de akkor még azt hittem, hogy két különálló depressziós szakaszban voltam. Tehát volt egy egy éves elég depressziós szakaszom, aminek a végén szuicid gondolatok voltak, vagyis azok nem gondolatok voltak, hanem komplex tervek. Most januárban pedig ugyanez tért vissza, komplex szuici tervek. Nem hinném, hogy öngyilkos leszek, ettől annyira nem félek, de ha tényleg betegség, akkor valójában annyira nem is tudhatom. Zavart vagyok. A fiú, akibe szerelmes vagyok, és aki nagyon rosszul bánt velem, és alig láttam, és több mint egy éve ismerem, habár személyesen láttam, ő meg valószínűleg skizofrén. A zavart állapotomnak az az oka, hogy elgurult a gyógyszere pár napja, és nagyon csúnyán kiakadt, és nagyon ronda dolgokat tett, mondjuk csak verbálisan. Nem tudom, hogy tényleg az e, de már igazából a kapcsolatunk elején is sejtettem a dolgot. De ettől független lehet a problémám.

Most jön a történet másik vége, hogy mi volt előtte, mielőtt beléptem a mániákus korszakba, amit máig várok vissza. Előtte meg szerintem gyerekkori depresszióban szenvedtem, szeretetlenség miatt, és mert anyám nem bánt velem jól, és ezalatt nem csak verbális bántalmazást értek, habár a verés alatt csak olyan szintű bántalmazást kell érteni, amit senki nem venne rossz néven, csak én, mert én meg gyerekkoromban betegesen érzékeny és zárkózott voltam. Véglegesen a mániákus korszakom alatt tudtam lezárni a gyerekkorom. Az egészen biztos, hogy a mániákus korszakom előtt, amikor 19 voltam, akkor nagyon rossz állapotban voltam, és életem legjobb képzőművészeti munkáit hoztam létre, nagyon el voltam szállva agyilag, de nem voltak szuicid gondolataim, az még sejtésem szerint a gyerekkoromhoz tartozott, és akkor még bíztam a jövőben, ahogy egy gyerek. Ma már semmiben se bízok, nem reménykedek. Bár ezen utóbbi dolgok a depresszióval járnak együtt, a teljes remény- és örömvesztettség. Aki depressziós, az tudja csak, milyen így létezni évekig. Január elején elkezdtem szedni magne b hatot, ezért nincsenek idegösszeomlásaim, tavaly szerintem volt kettő, de nem biztos, én csak saját magamat diagnosztizálom. Az állapotom javult, mert végre energikusabb voltam, és jobban éreztem magam, de akkor beléptek a szuicid gondolatok, és amiatt elkezdtem szedni egy természetes alapú nyugtatót és a szedatif pc-t. Ezután sokkal jobb lett minden, a hangulatom sokkal egyenletesebb lett, sőt teljesen egyenletes. Kábé egy hétig szedtem, amikor influenzás lettem, és akkor nem nagyon szedegettem, mert nem tudtam, lehet e a gyógyszerek mellett, és az orvosnak meg nem mondtam el, hogy én ezeket szedem. És akkor elég rosszul is voltam, azon a héten teljesen lefáradtam idegileg. Amikor elkezdtem szedni a gyógyszereket, akkor azt gondoltam, hogy majd az valami csodagyógyszer lesz :S, nem vagyok ostoba nő,tehát megdöbbentő, hogy mennyire naiv voltam. Ma már tudom, hogy ezek a természetes dolgok, mert ezek azért azok, csak azon segítenek, hogy elég nyugodt legyek ahhoz, hogy én magamban rendezzem a dolgokat. A betegség, az influenza óta eltelt további egy hét, de most meg amiatt nem vagyok jól, mert az exem bekattant, akivel egyébként januárban szakítottam végleg. De most újra össze akart velem jönni, és ezután rá három napra teljesen bekattant. Nincs semmi meglepő abban, hogy teljesen kivagyok most.

A kérdésem arra vonatkozik, hogy lehetséges e az, hogy nekem a személyiségem részét képezi e az, hogy én ilyen bipoláris vagyok? Szóval, hogy lehetséges e az, hogy ez valakinél normális, ami másnál betegség? Tudom, hogy van olyan, hogy valami valakinél betegség, de valakinél már nem az. De ez ilyen esetben is lehetséges? Igazából azt sem tudom, mi jön ezután. Én az első szuicid gondolataim után nyomban megint depressziós lettem, tehát nekem legfeljebb két szakaszom volt. Ez a depressziós. Tisztában vagyok vele, hogy kezelnem kell valahogy, de én gyógyszereket nem akarok szedni, mert azért nálam nem súlyos a helyzet. A mániákus szakaszban én teljesen konstruktív voltam, és teljesen jót tett nekem a mániákus szakasz. Csak most, hogy szedem ezeket a bogyókat, most érzem azt, hogy ez más, egészen más. Én visszavártam a mániás korszakomat, amiben úgy szarrá hajtottam magam, hogy nem is lepődök meg semmin már, de valójában most kezdek rájönni, hogy én akkor se lehettem igazán jól. Nem tudtam megtartani a helyes egyensúlyt alvás, munka és minden között. Én mindig furcsának tűntem, de igazából sosem követtem el öngyilkosságot, és mindig komoly és becsületes ember voltam, meg nagyon hűséges típus vagyok, és összességében tudok normális életet élni a hangulatváltozásaim ellenére, vagyis a külvilág felé. Szóval én kiváló játékos vagyok a társadalom számára.

A másik dolog, ami miatt azt gondolom, hogy depressziós voltam, mert nem tanultam, és semmilyen konstruktív dolgot nem műveltem igazából három éve, holott azelőtt két-három évig meg olyan eredményeket értem el a munka terén, amilyet azelőtt soha. Lehetséges, hogy ez tényleg az én személyiségem része, hogy ilyen vagyok.

Nehezen tudnám elmagyarázni, hogy milyen különbség van aközött, amikor amolyan "mániás" korszakban vagyok, és aközött, amilyen a hellyel-közzel normális, mármint amilyen most. Azért is sejtem, hogy most jól vagyok, mert most nem állok olyan mániákus módon a dolgaimhoz, meg igazából sok kedvem semmihez sincs, de azért mindent megcsinálok. Mondjuk tanulgattam én, csak valahogy nem volt az az igazi. Elég zavart vagyok. Mások is küzdenek ilyen zavartsággal?