Emetofóbia, pánikbetegség. Akinek volt, hogyan küzdött meg vele?
Kiskorom óta kóros rettegést érzek a hányástól, de még a hangjától is. Tudom,hogy ez nagyon gáz, főleg mert a hányás maga nem egy olyan dolog,amibe az ember belehal vagy ilyesmi, és szégyenlem is magam emiatt,de annyira igyekszem elkerülni magát a hányingert is, hogy nagyon tudatosan odafigyelek magamra. Utcán pl. sosem veszek ételt (gyros,hotdog,ilyesmik), állandóan ellenőrzöm a termékek lejárati idejét, mindig odafigyelek,hogy miből,mennyit eszem, de ha ne adj Isten többet eszem a kelleténél,vagy esetleg olyasmit,amit nem ettem jó étvággyal (vendégségben pl. nem kezdek el nyávogni,hogy nem szeretem ezt meg azt vagy nincs étvágyam,mert szerintem nem illik),azonnal pánikba esem,hogy mi van,ha ettől meg attól rosszul leszek,és van,hogy beveszek egy szem Daedalon-t is,megelőzés céljából.
A pánikbetegségem is valószínű,hogy emiatt alakult ki,mert három hónapja egyik éjjel iszonyatos émelygésre ébredtem,és ettől annyira megijedtem,hogy elkezdtem remegni,szorított a mellkasom és rettegtem,hogy rosszul leszek,és az első rosszullétemet ezután még tizenegy követte három hónapon belül. Emiatt is borzasztóan szégyenlem magam,mert elmúltam 24,és azt gondolom,hogy egy felnőtt nő ne ilyesmiktől féljen,főleg mert később szeretnék kisbabát...
Ezzel elég kellemetlen így együtt "élni", mivel állandóan emiatt szorongok,és ez nehéz. Ezzel pedig csak azt sikerült előidéznem,hogy gyomoridegem lett, étkezések után hányingerem,ezért inkább nem ettem, emiatt pedig lefogytam és összeszűkült a gyomrom. Volt,aki szerint elébe kell mennem a félelmemnek,és egyszer pl. annyira berúgni,hogy másnap kikerülhetetlen legyen a rókacsalád. De ettől már most ezer a vérnyomásom... :S Ráadásul rossz érzés,hogy ezt nem tudom kontrollálni,vagyis,hogy inkább már túlkontrollálom magam,hiszen maga a pánikroham is állandó hányingerrel jár,nálam legalábbis.
Akinek ilyen problémája volt,hogyan küzdötte le?
Kedves Regényíró ( :D <3 ) , és nálad ez a hányinger mennyire gyakori? Mert nálam ez már kizárólag lelki eredetű...tudod,minél többet figyelsz egy dologra,annál jobban bevonzod...most hogy állsz az étkezéssel?
Én mindig beleesek időszakokba. 4 hete járok terápiára, olyankor terápia után 2-3 napig jó,madármennyiségeket eszem csak sajnos,de legalább eszem,sokat iszom,szedek mindenféle vitamint meg ilyenek... de még nagyon messze van,hogy rendesen egyek.
14 évesen volt már ilyen időszakom,de valahogy kinőttem,és most novemberben voltam pokoli rosszul,annyira hányingerem volt,hogy azt hittem,tényleg meghalok...ezért lett az első "pánikrohamom",utána meg még vagy 13,míg ki nem kötöttem a terápián. Érdekes,hogy májusban gyomorinfluenzám volt,és azon kívül,hogy megijedtem kicsit,semmi bajom nem volt,még édesanyám meg is dicsért akkor,hogy mennyire nagy az önuralmam,mert meg se hatott akkor dolog. Nade novemberben annyira kiborultam...ugye akkor kezdődött az egész. Az emiatt kialakult anorexia már hab a tortán,mert most novembertől februárig 7 kilót fogytam, 14 évesen 10-et, viszont a két időszak között irigyelt alakom volt... :S bezzeg most, minden nap igyekszem egyre többet enni, remélem,hogy egy hónap múlva eljutok már odáig,hogy meg tudjak enni egy komolyabb adagot bármiből,nem csak picike mennyiségeket.
válasza:Kedves Kérdező!
A hányinger napi szinten van jelen az életemben. Van, amikor naponta többször vagyok rosszul, van, amikor egész nap egy kicsit, van, mikor csak egyszer. Olyanra nem emlékszem, hogy eltelt volna egy egész nap úgy, hogy ne legyen hányingerem. Tisztában vagyok vele, hogy lelki eredetű, de mégsem sikerült még felüluralkodnom rajta.:-( Egyébként külsőre nem látszik meg rajtam, hogy étkezéssel (is) kapcsolatos problémám van, mert mindig is nagy darab voltam (egyszer nagyon lefogytam ugyan, de azóta már visszakúsztak a kilók, bár, most megint fogyófélben vagyok). Gondolom, azért nem tesz jót a gyomromnak sem, hogy csak napi egyszer (és azt is este) étkezek, de jelenleg ezt így sikerült megoldanom. Javult már annyit azért a helyzet, hogy egy pár szál ropit meg merek enni napközben a munkahelyemen, ha már nagyon éhes vagyok, de azt, hogy én egy rendes adag ételt (akár egy szendvicset) megegyek bent, kizártnak tartom...
Volt olyan korszakom is, amikor minden nap hajnal 3:40-kor keltem, akkor ettem és aztán egész nap semmit. Egy morzsát sem mertem, mert a tudat, hogy van valami a gyomromban, halálra rémített. Ha kivitelezhető lett volna, szívem szerint soha nem ettem volna semmit, hogy ne történhessen semmi gond, de enni biológiailag muszáj, ezért étvágytalanul és félve tömtem pár falatot mindig magamba.
Azért ezekre az élethelyzetekre visszagondolva most egy jobb stádiumban vagyok, mert akkor tényleg figyeltem az órát, hogy mikor nyelem le az utolsó falatot és ahhoz képest 8 óra múlva már kicsit megnyugodtam, mert olvastam valahol, hogy átlagban ennyi idő alatt emésztődik meg a kaja... De pl. elutazni nyaralni nem voltam és nem is szeretnék menni huzamosabb időre, mert máshol biztosan nem mernék enni. 2007-ben voltam Egerben egy 2 napos szemináriumon (ez is egy MLM céggel kapcsolatos ügy volt, de ez nem a Sunrider, hanem Neways:-D) és ott 2 napig nem ettem semmit. De ezt minden nehézség nélkül kibírom egyébként. Mostanában is előfordulnak olyan helyzetek, amikor kihagyom az esti étkezést és akkor legközelebb már csak másnap este tudok enni...
Sőt, 2005-ben műtöttek epekövekre és ott volt egy olyan félreértés, hogy én azt hittem, hogy először csak megbeszéljük a műtét időpontját, kimenetelét, aztán hazajövök és vissza majd a nagy napon, erre a doki mondta, hogy ha korábban érkeztem volna, akkor aznap meg is műtött volna, de így már csak másnapra férek bele, ha jó úgy nekem. Én meg úgy voltam, hogy minél hamarabb essek túl rajta, úgyhogy belementem. Az utazás napján ugyebár nem ettem. Másnap szintén nem, a műtét másnapján szintén nem és az azutánin is csak 3 db háztartási kekszet. Úgyhogy ez kemény volt, de ezt is tök jól bírta a szervezetem.:-) (Pedig egy csomóan olyasmitől is elszédülnek, netán elájulnak, hogy kihagyták a reggelit... Hát, én nem is reggelizek.)
Szóval, ilyen helyzetben vagyok éppen.
Azt megkérdezhetem, hogy ez a terápia miből áll? Mennyi ideig tart egy találkozó? Milyen időközönként kerítetek erre sort? Pénzbe kerül-e vagy ez csak úgy megy, hogy felkeresek egy pszichológust? Csak beszélgettek vagy alkalmaztok is valamilyen egyéb módszert?
Köszi, ha válaszolsz! Nagyon érdekelne.
Szia Sorstárs,
A terápia heti egyszer van. Én helyben oldottam meg,Édesanyám régi munkatársa a pszichológus a városban, és alkalmanként 3500 ft-ot kér. Mivel kisváros vagyunk,én ezt még elfogadhatónak tartom,egyébként is úgy vagyok vele,hogy egy pszichiáter felírja a nyugtatót,az is kerül ennyibe,ha nem többe,de attól a probléma még nincs megoldva...szóval ennyit áldozok rá. A terápia első három alkalma (eddig 3szor voltam), beszélgetés volt,tesztek. Megkérdezi,mi rémít meg ebben a dologban,megkérdezi,voltak-e olyan kiskori élmények,amiket nem tudsz feldolgozni, voltak-e tudomásod szerint magzatként ért károk (nálam sajnos emiatt van)... kérdezni fog a szüleidről,családodról,meg úgy általában arról,hogy hogy érzed magad. Ez egy óra,nagyon hamar eltelik,de az első három után kezdődik a dolog gyakorlati része,ami nálam a NES-terápia (érdemes a neten utána lesni). És persze a sok-sok beszélgetés, nálam ez sokat segít,mármint az,hogy pl. nem anyukámnak mondom el,aki kívülállóként illetve Anyaként lát,hanem egy szakembernek,aki a lelki dolgokra fókuszál. Egyébként nálam már első alkalommal is állati nagy megkönnyebbülés volt, a tudat,hogy tettem egy lépést a gyógyulás felé,már jó érzés volt.
Nálam az evés-dolog érdekesen alakult,mert rászoktam a totál "diétás" ételekre. Kekszek,pirítós,víz. Gyümölcsöt nem,vagy alig ettem, zöldséget szinte semmit,egészen addig a pontig,míg csontsoványra nem fogytam. Sosem voltam nagyétkű, de az első körben, 14 évesen egy tízest ledobtam,most meg 8 kilót,ami baromi sok. Amúgy a dolog nálam már javul,picike adagokat eszem,de legalább zöldséget,gyümölcsöt,joghurtot... sokat segít a B6 vitamin, a sok folyadék,az pedig még rátett egy lapáttal,amikor Anya azt mondta,hogy azonnal vissza kell szoknom a rendes étkezésre,különben a gyomrom megszokja ezt a sok szárazat,és utána azért fog fájni,mert összeszűkül...és tök igaza van. Most,ha megeszem egy kis adag húst és mellé valami köretet, egész jól megnyugszik a gyomrom. Szép fokozatosan,napról napra eszem többet és többet. Vicces,amikor körülöttem az asztalnál mindenki két-három szelet rántott húst eszik sok körettel (öcsém esetében ez van,hogy több,mert Ő elég nagy és "gyúr"),én meg pár szem krumplit és fél szelete húst... az édességeket már nem kívánom,pedig régebben zacskószámra fogyott a gumicukor,a csokoládé. Szerencsére eljutottam oda,hogy ezt pozitívan tudom szemlélni,legalábbis az étkezés oldalát,mert bár kihívás, legalább a sz-r műanyag kajákról leszoktam.
Ha elfogadsz egy tanácsot,szerintem próbáld meg azt,hogy minden nap kicsivel többet eszel. Próbáld meg azt az egy szem ropit reggel megenni, aztán délben egyél egy almát. Az alma nagyon hasznos,és semmi de semmi rossz hatása nem lesz.
Hogy állsz a vírusokkal? Lehet,hogy már kérdeztem ezt... most,hogy vége a szezonnak,én kezdek megnyugodni,de idáig pokol volt meg pánik a tél... az influenzát nevetve kibírom,de ha a gyomrom csak megrándul,már kész vagyok.
Szedsz azért valami vitamint a hiányos táplálkozás mellé?Vagy a vacsorában minden benne van?
válasza:Kedves Kérdező!
Örülök, hogy javulsz és nagyon nagy felszabadultság érzés (vagy hogy is mondjam) tudni, hogy van gyógymód. Érdekes ez a terápia. Nagyon szívesen belevágnék és amint javulunk egy kicsit anyagilag, bele is fogok.
Ami a vitaminok pótlását illeti, hát... nem kellően ügyelek sajnos erre sem...:-( Pedig tudom: a saját érdekem. C-vitamin rágótablettát kapok be alkalmanként. A vassal szokott problémám lenni (vérvételnél szinte mindig alacsony értéket mutat), aztán néha azt is szedek.
Az agyamban, akaratomban benne van, hogy javulni szeretnék és próbálom bebeszélni magamnak, hogy képes vagyok rá, sikerülni fog. (Én a Titok című dokumentumfilmet meg a könyvet is próbálom alkalmazni a mindennapjaimban /több, kevesebb sikerrel:-)/, mindenesetre javaslom Neked is, mert hasznos)
Belegondolva, ahogy idősödök (jó, ez viccesen hangozhat egy 60-70 évesnek pl., de akkor is!) szóval, minél idősebb vagyok, annál gyorsabbnak érzem az idő múlását. Tehát, óvodás vagy alsó tagozatos koromban még egy év olyan brutálisan hosszúnak tűnt, hogy azt hittem, sosem lesz vége. Most meg csak itt a Karácsony, de már jön a Húsvét, eltelik 4 évszak és az egy év volt, stb... Pörög a világ és nagyon nem szeretném ilyen nyomorúságos állapotban élni ezt a kevés időt...:-(
Úgyhogy nekem is most megnyugvás tudni, hogy vannak sorstársaim, van neve a betegségünknek, aminek gyógymódja is van. Létezik ez a NES terápia, ami baromira tetszik. Szóval, tök boldog vagyok!:-D
Igyekszem figyelni a vitaminokra, az adagokra, aztán remélem, rövid időn belül mindegyikünknek már csak egy rossz emlék lesz ez a fránya kór!:-)
válasza:Sziasztok!
Egyszer már lelki menedék volt az írásaitok olvasása és most újra. Az én mindennapjaimat is az emetofóbia keseríti meg. 29 éves vagyok, ez most csak olyan szintű, hogy állandóan kezet mosok. Ha bármihez, ami nem szinte steril, hozzáérek kézmosás után, már úgy érzem, hogy a kezem tele van rettenetes kórokozókkal. Volt olyan időszakom, amit leírtatok, hogy minden este félelem, hogy hányni fogok éjjel, deadalon meg B6 vitamin szedés, minden este hányingerem volt (18-20 évesen). De aggyal leküzdöttem. Azt gondoltam hogy ilyen nincs, hogy minden este hányingerem van, biztos beképzelem. Ki is gyógyultam ebből és a higiénia mánián kívül nem volt komolyabb prolémám. A gyerekektől mondjuk ilyen téren "félek", úgy gondolok rájuk, mint két lábon járó hányásos betegséget okozó kórokozók hordozói és terjesztői. Kb 14 éves koromban hánytam utoljára, majd két évvel ezelőtt. A két évvel ezelőtti eset előtt azon gondolkoztam, hogy leélhetem-e az életemet úgy, hogy soha többé, vagy ha mégis, hogyan fogom túlélni :D Egy vírusos megbetegeds miatt hánytam. De az egész úgy kezdődött, hogy éjszaka arra ébretem, nagyWC-znem kell, ami hát egyáltalán nem jellemző. De amúgy egyéltalán nem volt semmi más bajom. Viszont utána hasmenésem lett. Majd másnap délben hánytam csak. Akkor már 16 óra eltelt az utolsó étkezésem óta. Tehát felülírt minden olyan dolgot, amivel korábban nyugtattam magam: "evés után x órával már nem jön ki" meg "a gyomorinfulenza rögtön hányással kezdődik". De gondoltam, hogy most talán kigyógyulok a fóbiától, hiszen túléltem. De pár hónappal később éjszaka arra ébredtem, hogy a férjem hányik. Olyan szorongás, rettegés fogott el, szívverésem az egekbe szökött, remegtem, izzadtam, később jöttem rá, hogy ez pánikroham volt. Rettenetes volt :( Amúgy én olyan voltam mindig, hogy hányás előtt órákig szenvedek, visszatartom, nem jön ki olyan könnyen és közben végig azon kattogok, hogy úristen, ugye nem fogok hányni? Úgyhogy lehetséges, hogy ettől a gyötrelemtől félek igazából. Azóta született egy kisbabám :) A terhesség alatt jól voltam, másfajta émelygés volt az elején, amit szerintem úgy viseltem, mint egy "normális" ember. Hallottam, hogy szülés közben szoktak hányni. Ettől nagyon féltem, szerintem jobban, mint a szüléstől. Végül természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül szültem, nagyon nehéz volt és leírhatatlan fájdalom. Nem hánytam közben :) Viszont a vajúdás végefele a fájások olyan erősek voltak, hogy arra nincsenek szavak, hogy hányingerem volt a fájdalomtól. Hoztak is edényt és még abban a helyzetben is megrémített a gondolat!! Sikerült viszatartanom. Most néhány hónapos a kisbabám, minden csodálatos. Ma éjjel arra keltem, hogy nagy WC-znem kell. (így kezdődött anno a gyomorinfluenza) Rögtön rettentő szorongás és hányinger fogott el, már nem is tudom, hogy igazi vagy a szorongástól... Most rájöttem, mennyire komoly a problémám, hogy valószínűleg csak szakember segíthet ennek a leküzdésében. Megszültem egy kisbabát, ami rádöbbentett, hogy sokkal többre vagyok képes, mint bármikor is gondoltam volna. Mégis, ez a bajom nem javult semmit :( Ki tudok ebből egyáltalán gyógyulni valaha? Mi lesz, ha a gyermekem lesz beteg, hogyan fogom támogatni így??? Eleve, a higiénia mániám és a kisgyerekek nem férnek meg egy lapon, óvódás lesz egyszer ("két lábon járó hányásos betegséget okozó kórokozók hordozója"). Most eljutottam oda, hogy ebből ki kell gyógyulnom miatta. Örülnék, ha leírnátok, nektek hogyan alakult a dolog! Esetleg szakembert, vagy terápiát tudtok-e javasolni? Köszönöm, ha elolvastátok!
válasza:Sziasztok sors társak!
Remélem van valaki még aki nézi és esetleg válaszol is.
Nekem is ugyan ez a problémám már nagyon régóta és valahogy sehogy sem sikerül ebből kimásznom. 2évig szedtem scippát es frontint most vissza gondolva egész jó volt mert ahoz képest hogy minden nap alapszinten rettegtem tudtam enni 3x is egy nap. De abba hagytam a gyogyszerezést kb fél éve de nem volt semmi. Majd mostanában egy olyan 3 hónapja ujra egy gyötrelem az életem minden napja. Állandoan hámyingerem van rettegek pánikrohamaim vannak hol enyhébb hol erösebb. Mar nem tudom meg mondani mikor ettem utoljára egy jo izut pedig szinte minden nap fözők. Van egy kisfiam aki ovis de ha már azt mondja,hogy fáj a hasa a hajam az égnek áll az ilyedelemtől es tudom nagyon gyalázat ez anya létemre mert ha van valami az en dolgom hogy segitsek rajta. Segitek is de nagyon nehéz nekem olyankor. Nem mondom neki hogy rettegek sose ilyesztek ra hogy jaj mert nem szeretnem ha o is szenvedne ettol. Kepzwlhetitek milyen konnyu igy meg nyugtatni egy gyereket mikor en magam joval nagyobb frászban vagyok. Nem regen vissza mentem az orvosomhoz aki irt egy masik gyogyszert rexetin es helex kombót. De megmondom oazinten hogy eddig meg ki sem valtottam ugyanis félek hogy mi van ha allergiás vagyok ea netan hanyni fogok. Pedig ha kivaltottam vna valoszinu mostanra mar jobban lennek.es nagyon szeretnek is!
Ha valaki latja ezt az kérem valaszoljon, nektek milyen ,hogy érzitek magatokat,vagy hogy álltok ehez a kórhoz?? 24/n
Sziasztok! Na mostmár tényleg nagyon régi kérdés….remelem azért majd valaki látja! Ti, válaszolók hogyan vagytok azóta? Remélem jobban vagytok <3
Nekem is emetofóbiám van….
Tök durva mert decemberben kaptuk el mi is ezt a fránya vírust (természetesen hánytam, de szerencsés vagyok mert csak 1x) az előtt pedig 7-8 évig nem hánytam…amúgy is inkább olyan vagyok akinek alulról jön ki :D de ettől függetlenül bennem van az érzés, hogy bakker nem ám, hogy mégegyszer elkapom aztán hányok, mert akkor vége….(pont most van az oviban elvileg ilyen rota vírus, hát gondolhatjátok….) kezemet lassan annyira fertőtlenítem le esik a helyéről :D Na de! Ami előtt nem hánytam már akkor is volt bennem fóbia, de nem olyan durván! Mióta hánytam kész vége….12kg le adtam alig tudok enni (főleg most) van egyebkent jobb periódus amikor azt mondom, h senkit nem érdekel ez a hányás dolog és csak a fejembe van ami meg hülyeség, na akkor tudok enni! Nem sokat, de azért eszem! Ilyenkor amikor be kattan az 5 perc akkor egy falatot se! Múltkor már 6 napig nem ettem semmit….6.nap olyan rosszul lettem azt hittem gatya! Én most fogok menni pszichiáterhez….remelem tud segíteni sőt! Bízom is benne, mert tudom, hogy jó lesz! Borzalmas amúgy ez a fóbia! Teljesen másképp latom azóta a világot….gyerekektől én is félek, mint a tűztől….valamelyik hozzám ér akkor én már háborgok….es ez beteges! Nekem is vannak hányingereim, de tudod, hogy csak be képzelem és már megint csak az agyam szórakozik velem, de akkor ez az ésszerű válasz egyáltalán nem nyugtat meg! Na meg hát persze amikor nem eszek…akkor ég a gyomrom meg nagyon rossz és már egyből arra gondolok, hogyhát én biztos hányni fogok meg valamit be nyeltem stb! Közbe meg csak azért ég mert nem eszem rendesen….katasztrófa….jó lesz már ebből ki jönni, vagy ha nem is ki jönni, de normális ember módjára kezelni ezt a túlgondolást, mert ez az! Túl gondoljuk….elképzelünk ijesztő eseteket pl: ülünk a buszon aztán be hányunk/hánynak….aztan utánna már buszra se merünk ülni, mert bennünk van a MIVAN HA kérdés…bakker saját magunkat idegesítjük ezzel, saját magunkat ijesztgetjük LEGALÁBBIS ÉN! Remelem valaki olvassa ezt! Legyen szép napotok <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!