Voltál már együtt olyannal, akinek személyiségzavara volt?

Igen, de ezt még ő sem tudja hogy az.

Egy pasival jártam. Egoista, önimádó, anyuci kedvence volt (kb. 36 éves volt) de egyben soha sem szeretett életében senkit, az embereket nem tisztelte, a közeli hozzátartozóit egy tárgynak tekintette, mások érzelmeit nem vette igénybe, csak sajt magát tudta kp-ba helyezni, hiú volt és azt hitte indig neki van igaza, a hibáit nem fogadta el. Rafinált volt, mindig azon agyalt hogy neki milyen haszna van és miből. Mindenkin átgázolt, ha kellett, közben meg kifelé az ártatlan fiúcskát mutatott. Mindenkiben a hasznot leste, és elvárta hogy őt imádják elismerjék, miközben ő mindenkit lenézett és semmibe vett.

Kb. 3 hónapig jártunk, mert szakítottam vele, mint ahogy a többi nője is--na de én már gyorsan észrevettem h valami nem stimmel, gyorsan még kielemeztem a személyiségét.

A nárcisztikus személyiségzavar tüneteinek mindegyik pontja 100%-osan illett rá!

Jajj, nagyon durva volt, mindig azt hitte, hogy rajta röhög mindenki, meg ilyen üldözési mániája volt, hogy összeesküdnek az ismerősök a háta mögött, hallott és látott olyan dolgokat, amik meg sem történtek, és pár év után sem hitte el, hogy neki van baja, már azt is mondta, hogy én is benne vagyok, azért mondom, hogy nem is igaz az egész,....

Aztán szakításunk után egyszer említette, hogy talán hisz nekem, mert a volnaton hallotta, hogy páran mögötte róla beszélgetnek, meg röhögnek, aztán felállt, hogy kimenjen, és egyedül volt a vagonban...

Addigra már mással voltam, és pár jó tanácson kívül nem csináltam semmit.

Nagyon nehéz az ilyenekkel, felőröl, de már egy beismert, és kezelt állapot más lehet.

Hagyott nyomokat rajtam is.