Depressziós vagyok? Na de mennyire?
17éves vagyok. Semmi önbizalmam nincs,állandóan rossz kedvem van,sose tudok jó dolgokra gondolni,mindig agyalok valamin,amitől félek.2-3naponta sírógörcsök jönnek rám,nem szólok senkihez,ha valaki hozzám szól,azt leordítom,csak fekszem a szobámban,és nézek ki magamból,vagy netezek. Félek az iskolában a feleléstől,hogy leégek az osztály előtt,félek úgy öltözni,ahogy szeretnék,mert mivan ha megszólnak érte.Félek őszinte lenni másokkal,mert mivan,ha ellenem fordulnak és senim se marad.
Van egy barátom lassan 2éve.Ő az első komoly.Sajnos örökbe fogadott gyerek,és lassan 1éve elköltözött otthonról. (az anyja nevelőszülő,tehát vannak még gyerekek de őt meg egy lányt a nevükre vettek. Az nevelőapja meghalt,őt nagyot szerette. Az anyjától elköltözött,most 2utcával arrébb lakik,egy rokonuknál.
Most fog végezni a sulival,és felmerült,hogy mi lesz vele.
Nagyon félek,hogy el fog költözni innen és itt hagy engem egyedül. Régen nem szerettem ennyire,de most nagyon szeretem és félek,hogy elveszítem. Milliórszor elmagyarázta nekem,hogy ő velem szeretné leélni az életét és hogy össze szeretne költözni és stb., de én félek ettől. Elmondta,hogy sosem fog elhagyni és egyik munka sem fontosabb neki mint én.(tudom,hogy szavatartó ember,és tényleg szeret és hihetek neki.de mégsem megy)
Ha ott nem maradhat,ahol most van,tudna még menni másfele,az is csak pár utcával arrébb lenne,tehát ugyanannyi távolság lenne köztünk.Ami nem sok.
De én minden nap ezzel fekszem,ezzel kelek.Mondtam neki,hogy tudom,hogy nem akar elmenni,de mivan ha muszáj lesz. Erre azt mondta,hogy nem lesz muszáj,mert ha munkát nem talál,akkor jár tovább suliba,megvár és együtt megyünk el. Mikor otthonról elment,akkor is depressziós lettem,rosszul érintett,de akkor megkérte a kezem is.(tudom fiatalok vagyunk,de ő komolyan veszi,én kevésbé)
A hónapban fogok menni orvoshoz,egy pszichiáterhez. Nem bírom tovább,rettenetesen félek,hogy elveszítem,félek mindentől,hogy egyedül maradok és nem fogok kilábalni ebből.
Vannak napok,mikor úgy érzem túlléptem ezen,de általában 2-3naponta tényleg előjönnek megint ezek a gondolatok,és minden más is.
Gyomoridegem van,gyakran fáj a gyomrom és tudom,hogy az idegtől.
Gyakran vezetem le rajta a dühömet,pedig nem érdemli meg.
Félek,hogy megcsal,vagy hazudik,pedig tudom,hogy nem olyan.Értékes fiú és meg akarom becsülni,tudom,hogy mindent komolyan gondol és szeret,mégsem tudok túllépni ezen.
Igaz barátaim sincsenek.Senkinek nem tudok elmondani mi bánt,mert úgysem mondanak semmi olyat,amivel segítenének,és szerintem nem is akarnak,nem érdekli őket.
Mit tegyek? Mi bajom van? Én vagyok túl bizalmatlan? Depressziós vagyok?
válasza: válasza:Az, hogy mi történik a veled, te tudod a legjobban megítélni, amennyiben rendelkezel realitással és önbizalommal. Ha valakinek nincs önbizalma, az nem igazán tudja reálisan megítélni sem a dolgokat.
Ezért hasznos, amit az előttem lévő HSZ mondott, hogy menj el sportolni, jól hat az önértékelésedre. És más tevékenységbe is belekezdhetsz, amivel a társaságod is kibővül.
válasza:Te nem tudod elképzelni magadról, hogy téged lehet szeretni?!
És mi lenne, ha annak a fiúnak is ilyen gondolatai lennének veled kapcsolatban?
Nem esne rosszul, hogy ennyire nem bizik benned te érzéseidben?
válasza:"17éves vagyok. Semmi önbizalmam nincs,állandóan rossz kedvem van,sose tudok jó dolgokra gondolni,mindig agyalok valamin"
Az ember képes irányítani a saját gondolatait. A gondolatait még az is irányítani tudja, aki meg se tud mozdulni (mert mondjuk béna, vagy meg van kötözve). Ha semmi mást nem tudsz uralni, a gondolataidat még akkor is. Szóval nem igaz, hogy nem tudsz jóra gondolni, és az, hogy mindig "agyalsz valamin" (nem "valamin", hanem önmagadon, éspedig önmagadat kritizálod, marcangolod egyfolytában), az nem csak úgy "megtörténik veled", hanem te csinálod magaddal. Ez erőteljesen hozzájárul a depresszióhoz.
"De én minden nap ezzel fekszem,ezzel kelek."
Tehát amikor csak teheted, folyton azon fantáziálsz, hogy ha bekövetkezik egy számodra nagyon rossz dolog, akkor az milyen lesz. Egyfolytában kínzod magad. Igen, ezt nevezhetjük depressziónak is, de méginkább hibás, önkínzó gondolkodásnak.
"A hónapban fogok menni orvoshoz,egy pszichiáterhez."
Ennek épp ideje, mert ki kell törnöd a hibás gondolkodásnak ezekből a köreiből, és külső segítséggel ez könnyebb.
"Mit tegyek? Mi bajom van?"
Az a bajod, hogy gyűlölöd magad, és azzal töltöd az életedet, hogy vádolod magad, kritizálod magad és katasztrófákat képzelsz el.
"Depressziós vagyok?"
Ha nagyon szereted a tudományosnak hangzó, de igazából nem túl sokatmondó szakkifejezéseket, akkor igen, ez depresszió. A kilábalás konkrét módját pedig remélhetőleg majd elmondja a pszichiáter.
válasza: válasza:Ez a helyzet és az érzéseid kezelése nehéz dolog.
és a sportot ajánlanám, felfrissülsz tőle és ha eléred a kitűzött célodat (pl 20 perc futás teljesítése), akkor elégedett leszel magaddal.
próbáld előre megtervezni a napjaidat, hogy kitöltsd az idődet, ne legyenek olyan délutánok, amikor utálhatod magad.
szerintem nem tartozol a depressziósok sorába, másnál is előfordul, hogy hosszabb ideig lehangolt, túl fogsz lendülni rajta és fokozatosan foglalkoznod KELL az önismereteddel és így önbizalmat is építhetsz.
válasza:A pszichiáter nem fogja elmondani neked a kilábalás módját, hanem felír egy gyógyszer, a pszichologús pedig rá tud vezetni arra helyes, vagy rosszabb esetben általa helyesnek vélt útra.
Ajánlom neked Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata könyvét, ha nem is vagy vevő a spirituális dolgokra, a CD mellékletet érdemes akkor is hallgatni, lényege, hogy tele van pozitiv gondolatokkal amiket sokszor meghallgatva leváltják a már berögzült gondolatokat, te esetedben szerintem ez sokat segíthetne mivel mint irtad: "Semmi önbizalmam nincs,állandóan rossz kedvem van,sose tudok jó dolgokra gondolni". Nem drága a könyv (2000 ft) de ha nincs kedved kimozdulni otthonról, nincs a könyvesboltba, netről is le lehet tölteni ingyen, persze illegálisan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!