Miota vagy depresszios?

Gyógyult pánikos, és depressziós vagyok.

Pontosan válaszolok a kérdésedre.: annyi szenvedést okoz, amennyit engedsz neki. Ha az első tünetekre elmész szakorvoshoz, és megkezded a gyógyulást, akkor gyakorlatilag nem sokat. 3 hónap alatt el is felejted. Mielőtt kifejlődhetne. Ha hagyod, akkor minden perced tönkreteszi. Még az álmaidat is.

nem igazán tudom...

13 voltam amikor a szüleim elváltak és kollégiumba kerültem 8.-ra, mostanában jöttem rá, hogy még mindig nem sikerült feldolgozni.

évekig nem tudtam boldog lenni... emlékszem az első örömöm is káröröm volt, de szívből jött és örültem neki, hogy újra érzem.

rengeteget ittam... minden délután, hánytattam magam és nem ettem 46 kiló körül voltam...

a füvet is kipróbáltam, de vszeg allergiás vagyok rá- hál Istennek

aztán egyházi gimnáziumba kerültem.

ott sokat bántottak, mert azt hitték milliomosok vagyunk... haha hogy "500 millió van a bankszámlánkon" és mellé még kitűnő tanuló is voltam.

a tanulás volt a mindenem, az egyetlen ami megmaradt régről és jól ment

a legjobb barátnőm sok fájdalmat okozott nekem 14évesen, de még most is jóban vagyunk... persze sose fogom neki elfelejteni azokat az időket...

nagyon hülye dolgokat éltem meg... 16-17x költöztem, 1 hónapig laktam húgommal anyum exénél... Istenem milyen sz@r szitu... apumnál anno a kipakolt házra keltem, - mert neki a megyünk pénteken mamihoz azt jelentette hogy költözünk, de az a k.csog persze nem így mondta- és bömböltem a szomszédban lakó barátnőm elvesztése miatt és ő meg azt mondta hogy a kutya miatt sírtam - ő amúgy jobb helyre került nálunk, mert vadászkutya volt és az új gazdája viszi erdőre rendszeresen

most egyedül lakom, nagyon magányos vagyok. a hangulaton kb. 3 éve hullámvasút... de mint mondom 13évesen meg folyamatosan szomorú voltam és alkesz meg bulimiás...

az érzelmeimet sokáig elfojtottam, ennek köszönhetem a sikereimet, mert mint egy robot képes voltam anno előre menni és haladni, haladni...

most benn vagyok álmaim egyetemén, de bénázok, viszont közben többet keresek mint az átlagmagyar, Kft.-t alapítok és mégis ma is bömbölök, de legalább egyedül megtehetem...

szóval passz 2-3 éve, vagy 13 nem tudom, annyit tudok hogy segítségre van szükségem, mert ez túlnőtt rajtam, azt hittem tudom majd kezelni, mert erős vagyok, de ezzel szemben nem.