Vágy az őrületre? Hosszú kérdést kell feltenni, a franc.

"irigylem pl. azokat, akik képesek saját hallucinációikba merülve megóvni magukat a fájdalomtól."

"Vajon miért vágyom rá, hogy én is képes legyek erre?"

Azért, hogy ilyen módon menekülj el a problémáid elől? Ebben látod a problémád megoldását, így nem kell foglalkozni vele, élheted az élteted úgy ahogy akarod az álmaidban. És senki nem basztat majd, "ez úgyis őrült".

Csak van itt egy probléma. Hiába menekül az álmaiba, nem fogja fel, hogy neki az jó, nem tud magának olyan világot építeni amit élvezne.

Helló.

"irigylem pl. azokat, akik képesek saját hallucinációikba merülve megóvni magukat a fájdalomtól."

Az van, hogy a hallucináció nem kívánságműsor. Nem akkor kezdesz el hallucinálni, ha unatkozol vagy rosszkedved van, hanem akkor, amikor úgy dönt az a valami a fejedben. Járj utána annak a szókapcsolatnak, hogy "bad trip". Egy hallucináció nemcsak sarokban nyiladozó színes virágokat takar, hanem pl. azt is, hogy egy esti séta közben az ember édesanyukája a lámpavasra akasztva, véresen kiabál neki, hogy "szedjél le kislányom". Ezt te szerintem nem akarod.

"tehát ha valami trauma éri őket, akkor bekapcsol az álovilág a fejükben. Ezt lenyűgözőnek tartom.

Vajon miért vágyom rá, hogy én is képes legyek erre?"

Az előbbiek alapján no comment.

Olvass könyveket inkább, a patológia alapvetően hipochondert csinál az emberből egy időre.

Remélem, sose lesz részed ilyenben, rohadtul nehéz kimászni belőle és előre szólok,hogy nem a pszichiátriai intézet fog benne segíteni.

Engem is rendkívül érdekelnek az "őrültek", szoktam nézni pl a gyilkos nők című sorozatot, ahol olyan esetek vannak, pl, hogy egy anya megöli a saját gyermekeit, mert annyira félti őket, hogy úgy gondolja a mennyben jobb helyük lesz. Aztán szerencsétlen nőt börtönbe zárják egész életére. Sajnos mostanában én is fura dolgokat tapasztalok magamon, járok pszichiátriára is, hát nem olyan kellemes élmény hasonló gondolatokat átélni, de amikor jobban vagyok, sokkal jobban tudom értékelni az életet, egész másnak látom a világot.

Valahogy együtt érzek a beteg, elmeborult emberekkel, bárkivel megeshet, hogy egyszer elborul, én sajnálom őket, és nem elítélem. Kivétel a szociopaták, bár nekik nincs bűntudatuk, nem tudnak helyesen gondolni, de valami gonoszság van bennük, nem úgy, mint pl a az anyában, aki meggyilkolta a gyerekeit.

Amikor olyan fura állapotban vagyok, a tünetek alapján sokan azt kérdezték, mit szívok..... Soha nem drogoztam. Úgy tudnám leírni, hogy mintha valami nagyon rossz drogot vettem volna be, és nagyon örülök, ha tiszta a fejem. Jó annak, aki ezeket a dolgokat pozitívan éli meg, mint pl a művészek, hasznot tudnak belőle csinálni.

"Régóta érdekelnek a különböző elmebetegségek, és egyfajta tiszteletet érzek az őrültek iránt."

Érdekes dolog az elmebetegség, mint tudományos kérdés, de maguknak az őrülteknek az élete jóval sivárabb, mint a normális embereké. Az őrültek ugyanis egyetlenegy forgatókönyv szerint élnek, amit nem is ők választottak, és ami nem is túl változatos. Gyakran eléggé hasonlítanak egymásra. Vannak eltérő típusok, de pl. ne gondold azt, hogy a szkizofrének kényszerképzeteiben túl nagy a változatosság.

"akik képesek saját hallucinációikba merülve megóvni magukat a fájdalomtól"

A hallucinációk nagy része kellemetlen, sokkal rosszabb a valóságnál, és kínszenvedést okoz, ezért az elmebetegek gyakran önveszélyesek.

A hallucinációknak csak kis része kellemes, de ezeket sem a beteg állítja be.

"Vajon miért vágyom rá, hogy én is képes legyek erre?"

Mert nem ismered elég közelről a kérdést és nem tudod, mennyire sivár és kiábrándító az elmebetegség valósága.