Mi van velem? Nagyon félek.

Szia!

Ilyen állapotot a szerelem nem tud létrehozni. Mivel kiskorú vagy csak javasolni tudnám, hogy a panaszoddal feltétlenül menj el az orvosodhoz. Ha ezeket elmondod a gyerekorvosnak, ő tudni fogja, hova küldjön tovább. Vagy még egyszerűbb, ha felhívod az sztk-s pszichátriát, és megkérdezed, hogy 14 évesen kihez forduljál. Ne félj a kezeléstől sem. A vizsgálat csak egy beszélgetés. Kapsz gyógyszert, és azt szedni kell. Hamarosan rendbe leszel. Hidd el.

Húh. Ez nem tréfa, mindenképpen segítséghez kell juss valahogy. Iskolában tanár, akivel jóban vagy, esetleg iskolapszichológus?

... Ilyenkor kics*szett nehéz helyzetben van egy "gyerek", mert a felnőttek nagyon gyakran tekintik hisztinek, vagy tudom is én, minek az ilyesmit, és nem hiszik el. (Nekem se hittek el hasonlókat. Sajnos nekem meg egy olyan "bajom" van, ami többek között azzal is jár, hogy élénken emlékszem szinte az összes igazságtalanságra, ami ért. Mondjuk 3 éves koromtól.)

Ha nem tudsz kivel beszélni, próbálj nyugalmat vonni magad köré. Ne utazz, ne nyiss ablakot, ne hallgass zenét, stb. Pontosabban legyen pár óra naponta, amikor csöndben vagy, esetleg tompított, halvány fényben is. (Ha zavar az éles fény. Ha nem, jöhet bátran, depiűző hatása van. Nálam kb. 600W-nyi hagyományos izzólámpának megfelelő fényforrás világít most is.)

Csinálj olyanokat, amiket szeretsz. Ha mondjuk szeretsz rajzolni, rajzolj kikapcsolódásul.

De mindenképpen az lenne a jó, hogy ha legalább egy pszichológus tudna erről - édesanyád problémáját is beleértve.

Hoppá, most jut eszembe, hogy talán tudok segíteni mégiscsak. Van egy pap barátom, akinek elég széles körben vannak orvos ismerősei. Ha budapesti vagy, össze tudlak hozni vele.

Pedig mégiscsak orvoshoz vagy pszichológushoz kellene menned!

Talán azért esik nehezedre, mert félsz, hogy lekezelő lesz veled, nem tartja ezeket igazi problémának?

Ne tarts ettől. Ami most neked egy új és nehéz probléma, az neki a munkája. Más is van úgy mint te, és az orvos azért orvos, hogy segítsen.

"Mostanában folyton jár a lábam, ha állok, ha ülök mindig valahgy mozgatom, nem tudom egyhelyben tartani, mintha ideges lennék."

Ténylegesen magától mozog, vagy csak úgy érzed, hogy mozgatnod kell és folyton mozgatod is? Az előbbi természetesen orvosi kivizsgálást igényel, de ha pl. tudsz járni, akkor gondolom nem erről van szó, hanem az utóbbiról, ami önmagában nem beteges.

"Mostanában elkezdtem magamban beszélni"

Bárkivel előfordulhat, főleg, ha ideges vagy zavarban van.

Amúgy 14 éves vagy, és ez egy ilyen kor. Az ember tele van bizonytalansággal, ingadozik a hangulata.

"Anyukám skizofréniában szenved, enm él velünk."

Gondolom, ez is hozzájárul az idegességedhez.

Bár az anyukád betegsége miatt nagyobb az esélyed az átlagnál a szkizofrénia kialakulására, ez az esély így is csak néhány %. Tehát arra elég kicsi az esélyed, hogy te is megbetegedsz.

Minimalizálhatod a betegség esélyét az alábbiakkal:

- alkohol és drog (különösen a marihuána) mellőzése

- igyekezz barátkozni, ne szigetelődj el, fejleszd a társas képességeidet,

- kerüld a stresszes helyzeteket, törekedj a nyugalomra, ne idegesítsd fel magad, pozitívan gondolkodj

Ha nem tudod, hogyan érheted el az utóbbiakat, akkor kérdezz utána, olvass megfelelő könyveket, beszélj pszichológussal.

Ha tényleg nagyon rosszul vagy, és ez úgy érzed, több, mint egy kamaszos kedélyhullámzás, akkor menj orvoshoz. Azt is közöld, hogy a családban van beteg, nem fogják félvállról venni. De amiket leírtál, azok szorongásra utalnak, nem szkizofréniára.

Amúgy iszol koffeint (kávé, cola, energiaital, de sok más üdítőben is lehet)? Sokan nem bírják, és teljesen megbolondulnak tőle. Mármint úgy érzik magukat, fuldokolnak, ökrendeznek, fáj a szívük stb. Milyen üdítőitalokat iszol?

A másik fontos kérdés a testmozgás. Anélkül, főleg egy fiatal ember, elveszti a lelki egyensúlyát.

11-25 19:28

Az miféle fényforrás? Van ennek valami külön neve? Nekem kellene egy ilyen.