Mi van velem? Depresszió? Ha nem akkor mi a franc? 14/L
14éves lány vagyok.az elmúlt 3 évben minden megváltozott körülöttem.Szerelmi csalódás, amit 2év alatt sikerült kihevernem..ráadásul 4-es 5-ösről 2es, 3-asra rontottam...új suliba kerültem...Anya a munkahelyén kívül plusszban is megy dolgozni hétvégén, szünetekben.Ha pedig itthon van délután ahogy hazaérkezik a munkahelyéről egészen estig gépezik.Egyedül 8kor hagyja abba.fél 9kor meg már alszik.
elég sokat veszekedünk.Nem vagyok valami rossz gyerek, aki cigizne,drogozna, vagy inna. sötétedés előtt haza érek mindíg.Az elmúlt 2évben nagyon sokat romlott a kapcsolatunk. Olyan jó volt amikor 6éves voltam.Akkor minden jó volt.Amikor összeveszünk folyton bezárkózok a szobámba.Olyankor folyton arra gondolok, hogy bár meg se születtem volna. már többször vágtam össze magamat ollóval(direkt)Legutóbb olyan dühös voltam, hogy 5percig karmoltam a saját kezemet.Ilyenkor legszívesebben mindent földhözvágbék, és elaludnék örökre.
egyedül az öcsém miatt nem akarom.Az lenne jó ha meg sem születtem volna...Mltkor a homokórát vágtam földhöz. A szüleim többször betörték az ajtómat. 3szor körülbelül.egyszer teljesen alaptalanul.Anya dolgozott, Pesten volt, apámmal pedig veszekedtem.ő úgy értette mintha azt mondtam volna, hogy "bassza meg" mikor nem is...magamra zártam az ajtómat, ő meg övültött, és betörte..meg nem szoktak verni, de sokszor kapok vagy 5-6 pofont..Anyu utána mindíg bocsánatot kér..de ez már elég unalmas egy idő után...
Jó lenne valakivel ilyenkor beszélgetni aki nem a szüleim, és nem mondja tovább, és nem is néz emiatt hülyének.Annyira szégyelem, hogy ez van velem.
De ezzel ellentétben az iskolában mosolygós vagyok.
Mik ezek a kitörések?Nagyon könnyen fel lehet húzni, és el lehet szomorítani.Felvidítani már nehezebb.
a válaszokat előre is köszi. :)
Lehet ez depresszió is...Az én szüleim se sokkal jobbak én is szoktam hisztizni,dühöngeni,csapkodni :) de az,hogy összevágod magad stb. az már nem normális...menj el orvoshoz
14/L
de nincsen kedvem idegenekkel beszélgetni. :(
csak hülyének nézne..és még ciki is. Meg aztán nem akarok erről beszélni. Anyunak most azért is nehéz, mert mama halálos beteg...lehet, hogy csak hetei/napjai/órái/percei vannak.: (
A pszichológus nem "idegen", hanem szakember, aki úgy tud segíteni neked,mint testi betegségeknél az orvos.
Ha nem lennének falcolásaid, akkor azt mondanám, hogy elég lenne egy-két jó barát, vagy hobbi, ami eltereli az otthoni dolgaidról a figyelmedet, de így ezzel a tüneteddel sajnos így látatlanban is arra következtetek, hogy nagyon súlyosan szorongasz és ezt a szorongást a lehető legrosszabb formában vezeted le.
A szüleid is "hibásak" ebben, nem törődnek veled, csak a maguk bajával vannak elfoglalva, ahelyett, hogy segítenének a te szorongásaidat enyhíteni. Valószínű, hogy édesanyádnak lehetnek depressziós gondjai, ezért nincsen ereje veled foglalkoznia. Ez viszont nem a te hibád! Ő a felnőtt, neki kell (és apudnak) szükség esetén külső segítséggel megoldani a saját problémáját.
Amit neked tudok javasolni, az az, hogy keresd fel az iskola pszichológusát, mert ezek a tüneteid nagyon nem jó irányba visznek és később sokkal nehezebb lesz segíteni, mint most. Magától pedig sajnos nem fog megoldódni ez a probléma. A pszichológusnak ez a szakmája, nagyon sok ilyen problémával rendelkező serdülő fordul hozzá. Ez a beszélgetés más, mint amit a barátaiddal szoktál.
Amiért megint nem fogsz szeretni az az, hogy be kellene ebbe vonni a szüleidet is, hiszen ők hoztak téged világra, az ő felelősségük az is, hogy te hogy érzed magad, milyen problémáid vannak. Az iskolában lévő gyermekvédelmis, vagy a nevelési tanácsadó kollegái tudnak neked segíteni. Ezt másképpen nem lehet megoldani, akkor sem, ha ez így először nagyon nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!