Mi a legjobb válasz erre a morális kérdésre? Mit lehet tenni?

Hogy érthető legyen a történet, a kérdés, vissza kell menjek az időben. Nagymamám kb. 2 éve halt meg gyomorrákban, és elmondható, hogy eléggé megviselt a halála, közel állt hozzám, szeretem mind a mai napig, stb. Szóval szoros kapcsolat volt a miénk, és én éppen ezért nem tudtam feldolgozni az ő halálát. Elkezdtem foglalkozni különféle okkultista szertartásokkal, szellemi világgal, más dimenziókkal, ezekhez kapcsolódó dolgokkal. Megrögzötten kutattam különböző szertartások után, melyekkel elhunytakkal lehet kapcsolatba lépni, találtam teljesen hülyeségeket, találtam ígéretesnek tűnőket, volt, hogy jól indult, aztán nem lett belőle semmi, míg végül fél évvel ezelőtt rátaláltam egy bizonyosra. A mágia szövegének lényege az, hogy ha én véráldozatot mutatok be Istennek, akkor álmomban beszélhetek nagymamámmal, de csak álmomban, és csak addig nyilvánvalóan, amíg az álom tart. Én ezt elfogadtam, és elkezdtem vért csapolni magamból, simán vért vettem, mintha kórházban lennék, és mindig azt ajánlottam fel Isten számára. Ez működött egészen mostanáig, este elaludtam, majd álmomban beszélgettem mamámmal. Minden jó volt. Igen ám, de már nem elég az én vérem, nem működik vele a mágia, mások vérét kellene áldozatként bemutatnom. Ezt Isten nagyon pontosan közölte velem szintén álmomban. És itt jön képbe a morális kérdés: Mit lehet tenni ebben az esetben? Mit csináljak?