Normális jelenség az, hogy valamilyen sokk vagy undor hatására az ember nem reagál, hanem lefagy? Ez egy védekező funkció? Mit tehetnék, hogy ne így legyen?
28 éves koromig ebben a burokban éltem hogy nem fogta fel az agyam ha valami rossz történt...
aztán elkezdtem altatót szedni, aminek olyan mellékhatása van, hogy menszesz előtt olyan dührohamokat kapok, hogyha nyírják a lakás előtt a füvet, akkor le tudnám ordítani a munkást...
De nem ez a legnagyobb gond. Hanem hogy csak ennek a hatására jött vissza nagyon sok emlék, amikor ért valami rossz és erre én lemerevedtem, nem reagáltam, illetve nem éreztem azt a dühöt amit most utólag, csak ugye most már nem tudok mit tenni.
Hogy egy súlyos példát mondjak. 2018-ban baráti társasággal vízparton voltunk ahol csatlakoztak hozzánk új ismerősök.
Amíg én a vízparton feküdtem odajött hozzám az egy pasi, aki egy lány ismerősöm barátja és így ismert meg. Se szó se beszéd elkezdte rám pakolni a homokot, a mellemre, hasamra, combomra. Innentől kezdve nekem se kép se hang, arra emlékszem hogy a vízben szedem le magamról a homokot...
majd kicsivel később a medencében voltunk többen, ahol ugyanez a pasi a hátamhoz jött és megfogta a fenekem. A reakcióm? Semmi.
(Eleve hogy a kva Istenbe lehet bármilyen felnőtt férfi ennyire hülye és undorító?)
Pár hónapja egy ilyen menszesz előtti dühroham közben ez az egész így lejátszódott a fejemben és az is hogy SEMMIT nem reagáltam rá...
őszintén hogy lehet hogy 6 évvel később jön vissza egy ilyen zaklatás? És hogy lehet hogy a düh és az undor helyett semmit nem éreztem csak évekkel később az altató mellékhatásaként?
Helyben tökön kellett volna rúgnom, ahelyett semmi....
Azt hozzá kell tennem hogy nagyon finnyás és érzékeny vagyok mindenre, gyűlölöm ha hozzám érnek, a szagokra, az ízekre, látványra(a gyógyszer ezt is fokozta)
Arra gondoltam hogy mivel ennyire undorodom pl az érintéstől, az agyam nem bírja ezt felfogni és továbbítani a tudatomnak hogy így ne kelljen átélnem az undort.
De ez akkor sem normális.
Rengeteg elintézetlen ügyem maradt emiatt, mert az adott rossz, sokkos szituban nem fogtam fel mi történik...
mással is van így, vagy csak én vagyok ilyen balfasz?
És mit lehet ez ellen tenni?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Menstruáció előtti dühroham meg altató...
Mesélj még kérlek.
Imádom az ilyen önjelölt neurológus terepautákat.
Ez a másokat leordító dühroham meg maximum csak addig lesz, amíg egyszer a "megfelelő" emberre akadsz ilyenkor.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Igen, teljesen normális, ha az ember egy sokkhelyzetre leblokkol.
Köze egészen biztosan nincs az altatóhoz, de érdemes lenne leallni vele
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Valójában az az altató xanax, csak én altatónak használom és azóta vannak a dührohamok amióta szedem.
6 nekem nem szokta semmivel kitölteni az agyam hanem ténylegesen filmszakadás van nálam
Ami megtörtént az fix megtörtént csak évekkel később PTSD formájában jött vissza.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Az emberi test és az emberi elme is úgy védekezik hosszútávon, hogy alkalmazkodik a változó körülményekhez. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekhez ki lehet képződni. Ha valaki sok ilyet tapasztal, és túléli, akkor sanszos, hogy jól fog hozzá alkalmazkodni. Úgy néz ki ezt a megküzdési stratégiát választottad sokszor, hogy inkább megpróbálod kizárni ezt a rossz tapasztalatot. Megvárni míg elmúlik.
Őszintén szólva, nekem is van egy hasonló problémám. Engem nagyon sokszor néztek hülyének, én pedig naívan válaszoltam normálisan. Valamiért csak későbbi átgondolásomban illetve mert mást megkéredzte, hogy ezt mégis miért hagytam? Mondom mit? Hát miért hagytad hogy ennyire semmibe vegyenek? Tehát az adott szituban én fel sem fogtam, hogy mi történt velem. Csak automatikusan a sablon válaszaimat löktem oda. Nem vettem észre, nem tudtam átgondolni, hogy mi is történt.
És ez azért van, mert eleve ez a hozzáállásom. Nem akarok konfrontálódni. Elkerülő magatartás. Valamiért ezt tanultam el kiskoromban. Hogy nem állok bele a szitukba.
Már ugyan rajta vagyok, hogy tudatosan beleálljak. De még csak olyan helyen tudom megtenni ahol azért nagyobb biztonságban érzem magam. Mondjuk otthon... így hát a felgyülemlett stresszt a szeretteim kapják. Ez nagyon nem jó.
De az első lépés, hogy elkezdem kimondani amit érzek, gondolok, és ami nagy hatással van rám.
Meg mivel az altató mégjobban tompít, így még kevésbé vagy éber az ilyen utálatos dolgokra.
A későbbi mérgelődés pedig még rosszabbá teszi az egészet.
Ezt úgy kellene hogy az ember ott azonnal, megszakítja az egész kommunikáció menetét és kiáll magáért, mert vaszeg fontosabb, mint maga amiről beszélünk. Aztán ha később visszagondol rá, nem mérgelődik, hanem csak nyugtázza, hogy ez így rendben volt. Nem trauma lesz, hanem értékes tapasztalat. Amire lehet építeni.
Ha valakit olyan emberek vesznek körül, akiknek az a módi, hogy lehurrogják, belekötnek, kibeszélik a másikat, mert szerintük ez normális. Mert hogy jól esik. Akkor teljesen természetes ha ezeket az embereket kritikával illeted és kikéred magadnak. Ugyan ez a kéretlen nyúlkálással.
Ami most még eszembe jutott, hogy hogyan lehetne ezt kikondicionálni.. mi lenne ha megkérnéd egy ismerősödet, hogy segítsen. Az lenne az elgondolás, hogy ne blokkolj le ilyen szitukban. Tehát az fog történni, hogy ő meg fog fogni egy kellemetlen helyen váratlanul, te pedig ezért meg fogod szólni, akár le is fogod kiabálni. És akkor ez a gyakorlás.
Ezt hasraütésszerűen írtam.
Megkérdeztem a chatgpt-t is, mert én magam nem értek hozzá. De ha ilyen súlyos a helyzeted akkor talán segíthet.
A különleges erők katonái úgy copingolnak, hogy légzéstechnikával, mentális edzéssel, vizualizációval, szándékos pozitív belső beszéddel, extrém helyzetek modellezése, ismétlődő elérzékenyítés, fizikai és hormonális kontroll, csapatmunka és felelősségérzet, társakra támaszkodás.
Bár ha jobban belegondolok ezek a tanácsok kicsit komolytalannak hathatnak. Mi lenne ha beiratkoznál küzdősportra vagy harcművészetre? Ott megszoknád azt is ha kiabálnak veled. Hovatovább jelentkeznél a katonasághoz. Ott ki is képeznének.
De azt a fajta "kiképzést", ami a mindennapi élethez kell, talán egy pszichológus is végre tudja hajtani. Megerősíteni az önérzeted, és hogy jobban ott legyél fejben az ilyen helyzetekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!