Miért szeretek szomorú lenni?

Nem tudom hogy magyarázzam el, de komfortosabban érzem magam akkor, amikor szomorú vagyok, mint amikor boldog.

Régen voltam igazán boldog, idejét se tudom már, több trauma is ért már az életben, lehet ez az oka annak, hogy komfortosabbnak érzem a szomorúságot. Ha boldog vagyok, vagyis inkább jobb a kedvem, akkor mindig valamivel elrontom tudatosan, mert tudom, hogy úgy sem tart sokáig. Sokszor olyan dolgokat nézek, amitől szomorú leszek, nem tudom miért csinálom ezt magammal.

Valaki érez még így? Mi lehet ennek az oka? Tényleg szeretnék boldog lenni, de akármikor az voltam utána jött valami ami megint a padlóra tett, lehet ezért alakult ki ilyen védekező mechanizmusom, vagy hogy mondjam.