Hogy tudnám elérni, hogy úgy kezeljék a mentális problémáimat hogy anyám ne tudjon róluk?

Régóta él bennem a gyanú hogy ADHD-s vagyok, szinte minden tünetem megvan és már alig tudom elviselni a hétköznapjaimat. Viszont nem szeretnék öndiagnosztizálni sem, nem biztos hogy az vagyok-e egyáltalán…

Most kezdtem el járni pszichiáterhez, szorongást állapított meg és elküldött egy részletes pszichológiai vizsgálatra, ahol gondolom kiderülne ha ADHD-m van. Viszont csak szimplán belegondoltam, hogy mi történne ha tényleg az lennék és anyám megtudná.

Jó a kapcsolatunk egyébként, de az ilyen témákat illetően eléggé ignoráns és szerinte minden ADHD-s és autista egy fogyatékos életképtelen senki, akinek soha nem lesz normális élete.. Nekem nincs szükségem erre negativitásra az életemben. Pont azért szeretnék segítséget kapni, hogy végre tudjak megoldást találni a problémáimra és normális életet élhessek, nem kell valaki aki folyton stigmatizálna. Így is elhord már mindenféle őrültnek csak azért mert pánikbetegséggel diagnosztizáltak. Emiatt az önbizalmam konkrétan már nem is létezik, minden egyes nap szégyenben érzem magam amiért ilyen gondokkal küzdök. Az lenne a legegyszerűbb, ha soha nem tudná meg hogy bármilyen tanulási nehézségem van, végülis a pszichiátert is kötelezi az orvosi titoktartás. Csak az a baj, hogy anyám ápoló pont abban a kórházban, ahol kezelnek, és hozzá tud férni szinte az összes egészségügyi leletemhez. Valahogy el tudnám mondani ezt az orvosnak, hogy soha ne lássa meg a pszichiátriai leleteimet?