Szociális fóbiások! Milyen nehézséget okoz leginkább ez az állapot a mindennapi életetekben?

Nem tudok az emberek szemébe nézni sokáig mert fájdalmat érzek és ez ki is ül az arcomra, így kevésbé leszek számukra szimpatikus, hogy szépen mondjam. Olyan mintha égetne a szemükbe nézés. Minden kis szociális dolog, a suli, a munka, a busz, a villamos, a telefon, az utcán mások mellett elmenés is jelentős szorongást okoz bennem, a testem folyamatosan fuss vagy dermedj meg üzemmódban van és szinte mindig az utóbbit választom. Nem tudok nagyon kapcsolódni másokhoz, másokkal barátságot kialakítani mert mindig és mindig ott van a szorongás. Sokszor furának találnak ezért de nem mondják, ezt én is észreveszem és mégjobban szorongok miatta...

Mások néha hülyének, furcsának néznek a szorongás miatt, ami látszik is a testbeszédem zártságán. Pedig nem vagyok az, jóval átlag feletti az intelligenciám is. A végtagvesztetten látszik a hiányossága, tehát hogy nincs meg egy karja, de a szociális fóbiában szenvedő egyénre ez nincs rá írva és így folyamatosan csak tippelgetni tudnak. Ha nem mondod el nekik akkor azért néznek furának és közösítenek ki, ha elmondod pedig azért. Annyit tudok csinálni, hogy megyek tovább és próbálok nem figyelni rá, eddig beválik. Csendben szenvedek minden nap, haladva valami nagyobb jó felé, ami túlmutat a puszta testi és lelki fájdalmak problémáján.