Mi baja van az ilyen embernek?

Akinek nem lehet szólni, hogy valamit máshogy csináljon?

Aki nem bírja sem elviselni sem elűrni ha valamit rosszul csinál, vagy ha olyat mondanak neki, amiből ezt az üzenetet ő ki tudja hámozni valahogyan és nem vállalja érte a felelősséget, hanem másra tolja.

Pl.:

Ha azt mondom neki, hogy "Ne zörögj ilyen hangosan az edényekkel"

Akkor erre a válasza, hogy...

"Ha te elraktad volna, nem nekem kéne és nem lennék hangos". Vagy "inkább neked nem kéne ilyen érzékenynek lenned".

Szóval megmagyarázza, hogy tőle miért abszurdum olyat kérni, hogy halkabban, és miért velem van a baj.

Normális emberek erre úgy reagálnak, hogy "jaj bocsi, odafigyelek" vagy megmondja hogy miért nem tud most erre odafigyelni. És ez teljesen korrekt.

Ő?

Nem. Hát ő nem csinálhatja rosszul. Ezért neki ne is szólhat. Ha nekem valami túl hangos, akkor velem van baj, én reagálom túl, vagy mert én nem raktam el az edényt, ha nem én, akkor a szomszéd néni, a sarki macska vagy bárki, de akkor sem ő....

Ez nem nárcisztikus vonás?

Nem hibáztattam, nem csesztem le, csak megkértem, hogy halkabban.

Miért ilyen nehéz ezt elviselni valakinek, anelkül, hogy oda ne szúrjon?