Hova fordulhatnék segítségért?
Egyszerűen egyre rosszabb az életem, szorongás, depresszió, társaságtól való félelem. Régóta tart de már nagyon nem vagyok jó passzban. Tudom, hogy mentális problémám van, de nem igazán találok segítségre a pszichiháter csak gyógyszert ír, egyátalán nem érti a nyomorom. Meg úgy igazán senki se, rám hárítják, hogy lusta vagyok stb. Aki megért az se tud segíteni, max sajnál, de az még csak rosszabb nekem is. Barátaim már egyátalán nincsenek se barátnőm. Egyszerűen semmi kiutat nem látok, hiába próbáltam több pszichológust semmire nem mentem semmivel. Csak az okoz egy kis nyugalmat ha elkabítom magam pár órára, utána jön a rosszullét. Fogalmam sincs, hova tudnék fordulni, aki segíteni tud ebből kijönni, mert magamtól képtelen vagyok. Viszont szeretnék helyrejönni. Az egész sztorit, hogy hogyan fajult idáig az életem nem írom le, mert ahhoz, hogy érthető legyen, regét kéne írni kb de azt meg senkinek se lenne türelme végigolvasni. Valaki hasonló cipőben esetleg, aki tud tanácsot adni merre forduljak segítségért?
22f
Én konkrétan 40 évesen ismertem meg a feleségem egy olyan munkahelyen ahol még én is azt hittem, hogy csoda lesz, ha egy hetet kibírok. Végül hét évet húztam le ott.
Egész életemben küzdöttem a szorongással és depresszív hangulattal. Nyilván sok mélységet megéltem amikor felvághattam volna az ereim, mert xar az élet, de szerencsére sosem tettem meg. Mindig kijöttem belőle.
És most tényleg egy nagyon banális dolgok mondok. Számomra nagyon is igaz a mondás, hogy: Ép testben ép lélek. Az endorfinnál jobb antidepresszáns nincs, amit ugye a mozgás termel. Nekem mindig az segített. A hátam miatt baromi sokat kell fekvőznöm a szívem miatt meg kardiózni, ami nálam tempós sétát jelent, de nyílván a kocogás, futás, tekerés a legjobb.
Szóval én azt mondanám, kezdj el kis lépésekkel elindulni. Otthoni torna, kocogás vagy valami és meglátod feldob. Aztán jöhetne az emberek felé nyitás a munka világáról nem is beszélve.
Nyilván hosszú lesz az út, de ha el sem indulsz...
"Ép testben ép lélek. Az endorfinnál jobb antidepresszáns nincs, amit ugye a mozgás termel. Nekem mindig az segített. A hátam miatt baromi sokat kell fekvőznöm a szívem miatt meg kardiózni, ami nálam tempós sétát jelent, de nyílván a kocogás, futás, tekerés a legjobb.
Szóval én azt mondanám, kezdj el kis lépésekkel elindulni. Otthoni torna, kocogás vagy valami és meglátod feldob. Aztán jöhetne az emberek felé nyitás a munka világáról nem is beszélve.
Nyilván hosszú lesz az út, de ha el sem indulsz..."
Ez olyan jó válasz, hogy nem elég nekem csak hasznosnak jelezni, én is ezt írom mindig mindenkinek, de ilyen jól nem is sikerült megfogalmaznom! Ezentúl én is így írom, köszi, igen: mozgás! Kelj fel és járj, ember! A testünk mozgásra lett teremtve, az ülés a legrosszabb a testünknek!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!