Mi a baj velem?

Ez kb olyan kérdés, mint a miért tegyem le a cigit, ha én akarok dohányozni.

Csak te már most szenvedsz, ő meg évek, évtizedek múlva fog.

Nyugodtan szenvedhetsz tovább, mekünk mindegy, neked nem.

Helló kedves kérdező, jelenleg én is pontosan ugyan ezzel a problémával kűzdök. Folyamatos hangulat ingadozás. Már úgy kb 3 évvel ezelőtt is észleltem magamon ezt a jelenséget, hogy vannak időszakaim amikor teljesen, minden ok nélkül megváltozik a hangulatom, szomorú leszek fáradékony, ingerlékeny és úgy érzem, hogy semminek sincsen értelme, a depresszió tünetei. Mindenki a környezetemben ezt annak könyvelte el, hogy én csak lusta vagyok és ki akarok bújni a kötelességeim alól meg, hogy én csak direkt sajnálatatom magam és sajnos el is hitették velem, hogy semmi bajom. És most ott tartok, hogy nagyon vészes ez a dolog. Kiszámíthatatlanul váltakozik a kettő időszak és nálam is egyre többször dominál a szomorúság. Ilyenkor úgy érzem, nagyon kevés energiám van, nincsen motivációm semmire azokhoz a dolgokhoz sincsen kedvem amiket szeretek csinálni, szomorúnak érzem magam, elképesztően ingerlékeny vagyok, nagyon megnő az étvágyam és a legrosszabb az, hogy az emberi kapcsolataimban nem akarja senki sem megérteni, hogy fent áll nálam ez a probléma, az édes anyám sokszor kiabál velem mert nem érti miért vagyok ilyen, apám furcsa élettanácsokat ad, hogy mindenkinek egyedül kell megbirkózni a gondjaival (csak, hogy éppen nem érti meg, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni egyedül).

A kettő egyetlen barátom pedig nagyon mélyen éretlen és nem tudok velük beszélni erről a problémáról, szeretnék új, barátokat szerezni akik megértőek, de az önbizalmam sincsen a helyén rendesen.

Ez a helyzet a minden napi életemre nagyon negatív hatással van mert pl a suliban sem bírok koncentrálni, van, hogy azt hiszik az emberek, hogy haragszok rájuk meg ilyenek.

Nem régiben láttam egy videót amiből azt vontam le, hogy ezek a tünetek az úgynevezett Bipoláris Zavar nevű betegségre jellemzőek, van egy úgy nevezet "Mániás" időszak amire az jellemző, hogy az ember különösen motivált, energikus, boldog, de ez megnyilvánulhat enyhén is, hogy csak simán úgy érzi nincsen úgy semmi különösen rossz, nem mindig szélsőségesen nyilvánul meg. Aztán a másik hangulat pedig ez a lehangoltság.

Teljesen véletlen szerűen váltakoznak és ebben az állapotban teljesen ellehetetlenül az, hogy tenni tudjon az ember ellene.

Fontos, hogy nem tényként mondom azt, hogy ami nekünk van az Bipoláris Zavar, mert nem szabad magunkat diagnosztizálni, de ezek a tünetek nagyon erősen arra sarkallnak.

Nekem is rossz tapasztalataim vannak a Pszichológusokkal kapcsolatban, de eljutottam most ahhoz a ponthoz, hogy felkerestem egyet, és tudom, hogy nem feltétlenül lesz jó. Ezért az a mindset-em, hogy próbálkozok amíg találok egy jó szakembert.

Most már azon a ponton vagyok, hogy néha nem vagyok képes megfelelően funkcionálni a mindennapi életben. Egyébként, a haragom fékezésével is hatalmas gondok vannak, és ez néha megnyilvánul abban, hogy anyagi károkat okozok. Nagyon nehezen tudom kifejezni az érzelmeimet és egész életem során mindenhol értek kisebb nagyon traumák, amiket úgy igazán senkivel sem tudtam megbeszélni. A szüleim folyton veszekedtek, apám folyton ordibált, anyám is, apám meg is vert néha, tehát egy agresszív toxikus környezetben nőttem fel, úgy érzem, hogy ez talán közre játszhat abban, hogy ilyen vagyok.

Össze foglalva, ezek a Bipoláris Zavar tünetei és nem nagyon hiszem, hogy ezt egyedül meglehet oldani, szükség van egy jó szakemberre. Egyébként ezt olyan állapotban írom, hogy most jól érzem magam, egész nap produktív voltam, főztem is csomó házimunkát megcsináltam stb. Legutóbb tegnap este volt depressziós epizódom.

Na hát kicsit hosszú lett, de én kitartást kívánok neked és azt, hogyha nem is először pszichológus-hoz mész el, de próbáld valamilyen módon kiadni magadból ezeket az érzéseket, tudom, hogy egyszerűbb mondani mint megcsinálni, de az a legfontosabb, hogy ne tartsd magadban. Én holnap fogok először beszéni a pszichológusommal.