Ha magamban beszélek és el beszélem hangosan a gondolataim az baj?

Szerintem nem baj, pláne, ha egyedül vagy, nőkre amúgy is az jellemző, hogy fejben káosz, amit csak kint bírunk kibogozni, akár írásban is, én legalább is mindenképp ilyen vagyok, én is szoktam magamban beszélni, sőt, arra is rájöttem már, hogy olyankor a felettes énem beszélget az öszötönénemmel, én pedig próbálok extra türelmes lenni, mintha a saját magam anyukája lennék és a saját kislányomhoz beszélnék... :)

Volt már amúgy, hogy rajta is kaptak, egyszer egy különóra öltözőjében azt hittem, hogy egyedül vagyok, talán még ősz vagy tél is volt, és a tornaóra után kerestem a holmijaimat és közben mondtam is, hogy jaj, hova tettem az ezt meg azt, ó, talán emlékszem, nem, az ott van, stb., és egyszer csak bejött vki még az öltözőbe, és még mondta is, hogy azt hittem, hogy van még itt valaki, én meg nevetgéltem kissé zavartan, hogy ja, nem, csak én, csak magamban beszéltem, erre mondta, hogy teljesen úgy hangzott, mintha egy anyuka beszélne kedvesen és türelmesen a gyerekéhez, úgyhogy ezt még dicséretnek is véltem! :)