A pókfóbiám miatt irtózatosan túlreagálom a kisebb szörnyetegeket is, és emiatt a családom gúnyolódik ezen. Mit tegyek?

Nem biztos, hogy jó kategóriába írom..

Nagyon régóta rettegek a pókoktól és néhány rovartól, gyerekkoromban természetesnek tűnt, de mostanra katasztrofális a helyzet. Tényleg képes vagyok pánikolva kiszaladni, sírni vagy teljesen lefagyni a félelem miatt. A családom ezen gúnyolódik és nevet, nem esik jól mert a depressziómat se kezelik normálisan.

Persze túlreagálom a szituációkat, azonban nem tudok ellene mit tenni! Akárhányszor próbálok megölni egyet, elkap a félelem és inkább átmegyek egy másik szobába szorongani. Folyamatosan ezzel égetnek a barátnőim vagy más emberek előtt, pedig tudják hogy számomra ez kínos és nevetséges módon érzékeny téma. Nyilván nevetnek ezen, mert hát ki fél tizenhet évesen a pókoktól…:(

Néha túlérzékenynek hiszem magamat, mert az ilyeneken is képes vagyok napokig megbántva lenni.

Mit tegyek ezügyben? Hiába figyelmen kívül hagyom őket, hallom ahogyan rólam beszélnek.