Ezzel pszichiáter tud valamit kezdeni?

Mindig is sokat fantáziáltam, almodoztam. Azonban az utóbbi időben azt hiszem kezdem elveszíti az egyensúlyt.

Sokszor volt, hogy film vagy regénykarakterekről álmodoztam, beleszőve magam a történetbe. Ritkábban valós személyekről. Ez eleinte nem volt zavaró, alvás előtt vagy éjjel álmomból felébredve csináltam.

Aztán már kb minden olyan pillanatban, amikor egyedül voltam. Nem tudtam olvasni, megnézni egy filmet, mert olyankor is csak a képzelt romantikus világomat szőttem tovább. Aztán már sokszor akkor is, amikor a gyerekeimmel játszottam. És feszült lettem, ha valami megzavart.

És ez csak még rosszabb lett, amikor az egyik fiatal, jóképű kollégám lett a történet főszereplője. Állandóan rá gondolok, ha egy percem is van, amikor nem kell koncentrálni valamire, már a fejemben pörgetem a mi titkos szerelmünk történetét. És a minap azon kaptam magam, hogy kezd összemosódni a képzelet és a valóság. Reggel mikor munkába beérve csak ketten voltunk a liftnél, meg akartam ölelni, amikor a kis hang a fejemben megszólalt, hogy amire gondolok, az nem a valóság. A valóság az, hogy szinte alig kommunikálunk és nagyon csapja a szelet az egyik fiatal kolléganőnek. Akivel amúgy utálok együtt dolgozni azóta, hogy kezdenek közelebb kerülni egymáshoz. Pedig kedves, segítőkész, jófej lány.

Egyszerűen nem tudom mit tegyek, hiába próbálom elterelni a gondolataim. Mintha a fantáziavilág beszippantana és nem tudnék szabadulni. Szívem szerint egész nap csak aludnék és álmodnék. Holott gyönyörű családom van a valóságban, akiket imádok.