Pánikbeteg vagyok és egyre nehezebb. Hogyan küzdjem le?

"Kérlek adjatok tippeket, tanácsokat mit tegyek?"

Mivel kértél, én most adok egy tanácsot. Méghozzá azt, amit én szoktam használni.

Egy borzasztóan szorongó pánikoló embertípus vagyok (sajnos...). Minden negatív dolgot felnagyítok a többszörösére, képes vagyok kattogni jelentéktelen dolgokon éjszakánként, görcsölni, merengeni, gyomorideggel élni. Próbáltam gyógyszereket is, de elég kellemetlen mellékhatásai voltak...

Én is elérkeztem ehhez a ponthoz amihez te is. Változás kell.

Én egy ilyen mindent logikusan megmagyarázni akaró, a dolgok lényegét felfogni akaró, tervezés szerűen létező emberke vagyok.

Biztos voltam hát benne: valami módja márpedig tuti van annak, hogy kontrolláljam ezt az érzést.

Az első és legfontosabb lépés: Annak elfogadása, hogy tehetünk az ügy érdekében mi magunk is. Sőt. Csak mi magunk vagyunk képesek ezt kezelni. Ha azt hiszed, abban a tudatban élsz, hogy a segítséget kívülről kell várni, gyógyszerek vagy "gasztroenterológus" által, akkor ennek a lépésnek még őszintén meg kell érkeznie.

A következő felismerés: Áll bárki melletted most? Ott szó szerint melletted. Egy ember, aki folyton mondja neked a dolgokat, amik miatt szoronganod kell. Kényszerít téged a szorongásra. Van ott valaki? Egy ilyen ember? Aki folyamatosan beszél a füledbe? "Szorongtat" "pánikoltat"? Nem. Nincs ilyen ember.

Ez az ember te magad vagy. Ezt kell felismerni. Senki más nem teszi ezt veled. Te teszed önmagaddal.

Eddig felismertük a következő tényeket:

- A segítséget belülről KELL várni! Kívülről nem szabad!

- A probléma legfőbb okozója, a legfőbb ellenség önmagadban rejtőzik.

Milyen további felismerések várnak még?

A módszer. A cél adott: le kell gyűrni ezt a belső erőt, a belső negatív lényt, ezt a szorongást, pánikolást rád eröltető dolgot.

De hogyan nevesítsük ezt a valamit, amit le kell küzdeni? Ki legyen ő? Egy másik "én"? Vagy egy szellem? Nem. Nem ezek.

Új felismerés szükséges hát (nem várnád hogy ezt írom de..): A hibás nem más, mint a fantázia. Az emberi képzelőerő. A problémák előállítója, a téged szorongató dolog, amitől pánikolsz, az nem más, mint a fantáziád.

Minden embernek van fantáziája.

Kinek erősebb, kinek gyengébb. Van aki nem bír elképzelni semmit, van aki regényeket ír a fantáziája szüleményeiből.

Van olyan ember is, akit "sebez" a fantáziája. Akinek olyan gondolatokat gyárt, ami bántja őket. Idegesek lesznek ezek az emberek ezektől a keletkező gondolatoktól, szoronganak, pánikolnak. Nem érzik jól magukat.

Megérkeztünk ahhoz a módszerhez, amit én gyakorlok.

Képzeld úgy el a fantáziádat, mint egy benned folyamatosan örvényként forgó kard. Irányíthatatlanul dúl-fúl, össze vissza, megvágva mindent maga körül.

Nincs békéje. Árt a környezetének, ami te vagy. Olyan dolgokat tesz, amit nem szeretnél. Érzéseket kelt emiatt benned, amiket szintén nem szeretnél. Mondjuk ki: olyan dolgokon merengsz, megy az agyad, amin nagyon, nagyon nem szeretnél.

Tőled idézek most:

"Ezáltal már az agyamban gyártom az elméleteket hogy jaj most biztos megint rosszul leszek elkap a pánik meg rám jön a hasmenés és majd a buszon összeesek rosszul leszek és mindenki engem fog bámulni."

Az én módszerem:

Amikor azt veszed észre, hogy a kard belül vagdos téged: kapd el a markolatát!

A fantázia nem feltétlenül ártalmas dolog.

Azt vettem észre: ha nem irányítom, árthat nekem.

Viszont felfedeztem azt, hogy ha irányítom, nem bánthat engem.

Használom hát a fantáziámat. Éjjel, amikor aludni akarok, de jönnek a sötétebbnél sötétebb gondolatok, amiket ide leírni se lehetne a szabályok miatt, hát használom a fantáziámat.

Elképzelek egy világot, aminek a történetét írom. Nekem ez vált be. Történetek írása, átlényegülve átélve az eseményeket. De a fantázia lekötésének számtalan egyéb módja is van. Biztosan megtalálod azt, ami neked a legjobban tetszik. Elképzelni dolgokat, tervezni, írni, festeni, alkotni, létrehozni, terveket készíteni, arra használni hogy valami más, téged érdeklő dolgon munkálkodjon a vagdalkozás helyett.

Walt Disney mondta egyszer:

"Worry is a waste of imagination."

"Az aggódás a képzelőerő elpocséklása."

(Ezt nem én találtam ki! :D )

A múlt történelem. A jövő rejtelem. De a ma, a ma egy adomány.

Élj a mában. Ne a múltban, vagy a jövőben. A mában. Most élsz. Nem a múltban, se a jövőben. Légy jelen a jelenben!

Nekem egyszer egy nagyon okos pszichiáter főorvos mondta a következőket, amikor hasonló problémákkal küszködtem:

Válassz.

Vagy gyógyszerek, vagy önmagadban tartasz ki, tanulod meg kezelni, és élsz teljes, egészséges életet.

Ha a gyógyszereket választod körforgásba kerülsz. Egyre nagyobb dózisok, erősebb szerek, kialakítják a függőséget, tönkretesznek téged.

A másik út nehéz.

Nagyon nehéz.

De ez a kifizetődő út. Ebben nem megy tönkre az ember. Így megerősödik az ember. Ez a jó út.

Nekem sikerült letennem minden gyógyszert, stresszkezelési módszereim vannak, gyakorlataim, mára nem okoz problémát a szorongás. Régen viszont jól megjártam vele.

3as vagyok

Scippa-t szedtem kb 2 hónapig.

Az én stresszkezelési módszerem egy busz utazás során alakult ki.

Ültem a buszon, szorongattam a táskámat, és kattogtam hülyeségeken. Amikor hallottam, hogy a hátam mögött ordibálnak azok "bizonyos" emberek. Tehát nem az az általában okos fajta emberek. Remélem érted.

Idegesítettek rendesen. De azért bele gondoltam. Biztos nekem van igazam?

Én csendben ülök szorongatom a táskámat, stresszben forrongok egész nap, ők meg ott hátul viháncolnak, ordibálnak, tök jól érzik magukat. Az én problémáim 100% hogy a töredékei annak a problémának, amivel nekik szembesülniük kell, ráadásul sokkal gyakrabban. Ők boldogok voltak, én meg azt hittem elhányom magam a stressztől.

Arra jutottam, hogy megtehetem magamnak azt a szívességet, hogy olyan legyek mint ők.

"Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa." tartja a mondás, és milyen igaza van!

Szóval hülyén hangozhat, de direkt vagyok "hülye" sok esetben. Elengedem a dolgokat azzal, hogy most "hülye" vagyok én is, nem érdekel. Megengedhetem magamnak, hát meg is engedem. Nekem is jár a boldogság, nem csak a lelki szegényeknek. Ha meg csak nekik jár, leszek én is az, és kész.

És bakker ez működik. Legalábbis nálam. Felelőtlenebbnek érzem magam, de eláraszt egy meleg jóleső érzés is emiatt. A problémáimon így nem kattogok. Munkahelyi gondok? Majd megoldódnak. Család gondok? Vannak, lesznek mindig. Törődjön a gondokkal az, akinek van rá megoldása. Ha nekem nincs, hát leszek "hülye" és élek mint egy hal a vízben. Így ez a gondolatmenet rám jó hatással van, és el tudom engedni a rossz gondolatokat. Mintha "legitimálnám" a rossz gondolatok elengedését a fejemben, így az meg is történik. Tuti van ennek valami mögöttes pszichológiai cucca.

Más módszer, hogy próbálok minél jobban a "most"-ra összpontosítani amikor jönnek ezek a hülye gondolatok.

Este nem tudok aludni? Jönnek a gyászos gondolatok, a stressz?

Hirtelen elkezdek arra figyelni, ahol vagyok, ami körbevesz engem. Minél nagyobb fokú figyelmet fordítani rá.

Érzem a meleg takaró szövetének érintését. A párna puhaságára figyelek, arra, ahogy az arcomhoz ér, mi van ha kicsit arrébb fordítom a fejem? Ah, ott egy asztal. De jó asztal ez bakker. Függöny van az ablakon. Tök jó. Meleg van a szobában, ha jól érzem kb 24 fok. A lábamat most pont kényelmesen tartom. Kicsit talán odébb mozdíthatnám. De hideg a fal... hozzá érek, nem túl meleg. Ebből a távolságból pont elérem az éjjeli lámpa kapcsolóját. Tök jó műanyag burkolat van rajta.

Tehát értitek. A "most"-ra összpontosítok, tudatosan próbálok meg a jelenben lenni. Ez sokszor segít. Mert én itt vagyok megtalálható, ahogy fentebb is íródott, nem a múltban vagy a jövőben.

A jövő legyen a "jövő-én" problémája. A múlt meg tök jó hogy elmúlt.

Eddig is megoldottam mindent, így vagy úgy, egészség van, munka van, család van. Mi kell még. Ez után is mindig rendben lesz minden. Mindig volt valahogy, olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy, ahogy a mondás tartja.

A "Jelen én" viszont mulandó. Minden másodpercben elvész. Vajon megélted eléggé az elmúlt fél órát? Voltál annyira a jelenben? Nem hiszem. Nem nagyon figyelünk erre napi szinten. Én viszont ezt csinálom. Így nem is kattogok.

Meg aztán amúgy is min kattoghatsz, ha a jelenben élsz?

A múlton "rágódni" a jövő miatt "aggódni" lehet. De mi lesz a jelennel? Hacsak nincs közvetlenül melletted egy veszett kutya, nem hiszem hogy van mitől félned a jelenben. :D

Sokszor gondolok arra is: Régen mennyit aggódtam, kattogtam, féltem, stresszeltem, idegeskedtem. És ha megvizsgálom azt ahol most vagyok, mindent egybe véve, ha nem is a legjobb, de bakker, nem rossz a helyzet. Mindig megoldódott minden valahogy. Meg is fog. A különbség, hogy te közben tönkre mész-e a stressztől, vagy nem.

Legjobb példa az egyetem nekem erre. Egy vizsgán megbuktam. Annyira életemben nem mentem tönkre a stressztől, mint akkor. És most mit számít ez a vizsga? Konkrétan semmit. Így évekkel utána. Az idő mindent elrendez. Én meg akkor, a "jelen én" tönkre ment benne idegileg. De minek.

Na ilyesmik miatt éri meg szerintem a jelenben élni. Tervek legyenek, a múltból tanuljunk, de ezen kívül nekem nincs más teendőm a múlttal és a jövővel kapcsolatban. Így fogom fel.

A gond ott van, hogy az ember nincs felkészítve az ilyen mentális betegségekre.

Ez nem "megfázás" amire gyerekkorod óta tudod hogy forró tea, algopyrin, ágy nyugalom, és meggyógyulsz.

Ezekkel a betegségekkel az a baj, hogy neked kell megtanulnod azt, hogy magaddal hogyan tudod ezt leküzdeni. És nem egyszer kell leküzdeni, akkor meggyógyulsz. El kell fogadni hogy ez egy állapot, és te gyógyszer nélkül akarsz ezen úrrá lenni, és teljes életet élni. Minden alkalommal amikor előjön, győznöd kell felette.

Ezért van az hogy 1 módszer általában nem elég, ha van neked. Legyen vagy 4-5 jól bevált módszer. Mert jönni fognak a rossz gondolatok, jönni fognak a pánikok, neked pedig minden egyes alkalommal le kell tudnod nyomni azt.

Ez van. De a jó hír hogy így is lehet teljes és boldog életet élni.

Van akinek nincs lába, keze, fél szeme, fél karja. Ehhez képest elég olcsón megússza az ilyen ember. Ezt kell elfogadni.

Ha meg akarjuk érteni ezt a mentális betegségek dolgot, és milyen az amikor gyógyszer nélkül akarsz vele együtt élni boldog életet, ajánlom az "Egy csodálatos elme" című filmet. Ott egy másik mentális betegség kerül bemutatásra, egy igen komoly fajta... De a végén a megfejtése a filmnek, amit látsz. Na az a valósága egy ilyen erős embernek aki legyőzni a betegségét.