Soha nem fogok ebből kijönni? Nem szeretnék élni..
Nem akarok élni.. Nagyon rossz ember vagyok, Nem törődtem senkivel, most meg már nincs kivel, magamra maradtam. Nagyon vágyom arra hogy valami szülő nagyszülő legyen az életemben, amiatt hogy tudjak tőlük tanulni, beszélgetni, segíteni, mesélni, régi sztorikat hallgatni, de erre már nincs esélyem, csak mamám testvérei élnek, de nem tudom hogy hol merre.. Amikor volt lehetőségem minderre, kamasz voltam, és hülye és zárkózott. Mindenkit ellöktem magamtól.
Egy barátnőm van.. de.. ő olyan mint én, már frusztrál a tehetetlensége (ez hosszú lenne kifejteni).. Nem tudjuk egymást segíteni, tény látjuk egymás hibáit.. de ennyi, tanács egyébb dolog, nincs mögötte... Beszélgetéseink 99%a a problémákról szól.
Barátkozni nem tudok, mármint nem tudom hol kellene, illetve, úgy érzem hogy a hangulatom miatt, nem tudok jó társaság lenni. Igy kerülök mindent, minden beszélgetést.
Van munkahelyem, lassan egy hónapja, nem tudom hogy maradhatok e ott, nyilván beleteszem a 120%ot.. de van hogy hibázom..
Napjaim nagy része alvásból áll, mert éjszaka dolgozom, ha pihenőnapos vagyok akkor végigalszom a napot este meg fennt vagyok, teljesen felborult a bioritmusom. A melóhelyen a környezet mérgező, állandóan kibeszélik egymást, görcsbe rándul a gyomrom ha erre gondolok. Az ami vígasztal ezügyben, hogy ők is ugyan úgy emberek semmiben sem különböznek tőlem vagy bárkitől. De ettől még nagyon rossz ott lenni.
Volt egy "kapcsolatom" de nem voltam elég.. a srác mindig úgy érezte hogy én őt hibáztatom, nem is tudom mit érzek már iránta. Lehet hogy iránta semmit sem, csak szükségem lenne ölelésre, érintésre stb.
Tudom hogy ki kellene mozdulnom, mert idebent nem fog történni semmi sem, viszont nem megy.. sokszor az sem megy hogy elmosogassak, rendet rakjak, kimossam a ruháim sokszor semmi sem megy..
Öngyilkosságon gondolkodom.. de tudom hogy az nem egy könnyű dolog.. és nem tudom hogyan kellene megtennem, volt hogy felindulásból vágtam szét a karom.. most is úgy kellene, csak lehet hogy jobb ha nem vágok hanem magamba szúrom...
Tudom hogy nincs kiút.
válasza:Látlak ember!
Nem vagy egyedül!
Az, hogy nem szeretnél élni nem a te hangod, hanem a depressziódé!
Én a te hangodat is hallom és a depressziódét is, fontos különbséget tenni kettőttök között!
A depressziód adta az ötletet, hogy bántsd magad vagy akár végezz is magaddal, ez a bizonyíték arra, hogy beteg vagy mentálisan, hiszen egy mentálisan egészséges lény, nem is csak ember, állat, növény, gomba sem bántja saját magát, ha egészséges, ugye.
A betegség pedig empátiát kelt, tehát légy te is megértő és elfogadó a depresszióddal kapcsolatban, és tényleg keress szakmai segítséget a gyógyulásodra, pszichológusnál (csak beszélget) vagy pszichiáternél (gyógyszert is írhat föl). Én pszichológus párti vagyok, mivel sok gyógyszer függőséget okoz, akkor meg már inkább érdemes szerintem megpróbálni feldolgozni a traumáidat, mint csak az általuk okozott lelki fájdalmakat gyógyszerrel csillapítani.
Van kiút, nekem sikerült, terápiával!!!
Ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet!!!
Tudatossággal legyőzheted az önpusztító agyadat is! Tanulj a depresszióról!
Keress szakmai segítséget mihamarabb, komolyan, a háziorvosod is segíthet, ne szégyelld magad azért, hogy nehéz az életed, kérj bátran segítséget!!! Muszáj!!!
Győzd le a depressziódat vagy ő győz le téged!
Az, hogy kiírtad ide ezt a kérdésed, az az első lépésed a gyógyulás felé, gratulálok!!!
Csak így tovább!!!
De, ki fogsz jönni ebből az állapotból, viszont egyedül rohadt nehéz és tán lehetetlen is, ezért szükséges mihamarabb szakemberhez fordulnod!
Pszichológus vagy pszichiáter!
Nem tudom, hogy mozogsz-e, spirtolsz-e, de arról köztudott, hogy a depresszió egyik ellenszere, hiszen a depresszió azt sem engedné, hogy fölkekj az ágyadból reggel, hát légy tudatos és csakazértis kelj föl nyolc óra alvás után!
Én is sokáig dolgoztam éjjeli munkahelyeken, élveztem a város csöndjét, de az én bioritmusom is fölborult, és rájöttem, hogy mi mindenről maradok le nappal, pl. a napsütésről.
Meglep bárkit is, ha azt is írom, hogy a napsütés is a depresszió ellensége?
Pláne, ha még rossz légkörben is dolgozol, akkor dupla okod van, hogy válts!
Ezek nagyon nagy változások, tudom, de értsd meg, hogy az éjszakai élet a depresszió területe, harcolj ellene napsütéssel, keress nappali munkát és számodra megfelelő sportot vagy mozgásformát, hiszen a depresszió azt mondja, hogy ne mozdulj, ugye?
Te meg mutasd meg a középső ujjadat és menj ki a napsütésre, mozogj, amennyit csak tudsz, étkezz egészségesen, ép testben ép lélek, és tényleg keress fel szakembert!
válasza:Ha fáj a fogad elmész a fogorvoshoz.
Ha rosszul vagy, irány a háziorvos.
Ha hosszú a hajad, ott a fodrász.
Ha mentálisan rottyon vagy, akkor pszichológus / pszichiáter a megoldás.
Nem szégyen elmenni és segítséget kérni.
Ismertem régen egy srácot, osztálytársam volt, magas, kigyúrt, igencsak, nagyon, nagyon kigyúrt testépítő srác. És pszichológushoz járt. Simán nyíltan beszélt róla, egyáltalán nem is néztünk úgy rá hogy gáz lenne, mesélt is a gondjairól, támogattuk. Természetes dolog hogy ha gondod van szakértői segítséget kérsz.
Szóval én mindenképpen javasolnám, hogy adj neki egy esélyt.
válasza:Én az ilyen öngyilkos hajlamú embereket mindig arra buzdítom: szeresd magadat jobban. Nem csak érzelmileg, de gyakorlatilag is.
Vizsgáld magad kívülről, mintha egy másik lényre néznél. Ezt a "lényt" szeretgeti bárki is most? Figyel arra, hogy minden jó legyen neki, vigyáz rá, ügyel a kénye kedvére, mindent megtesz azért, hogy boldog legyen? Na ugye, hogy most sajnos nem. A legtöbb ember elmondhatja ezt magáról.
Hát legyél TE ez a valaki, saját magadnak.
Vigyázz úgy magadra, az érzelmeidre, a boldogságodra, mintha egy másik ember lennél.
Mindig vizsgáld meg: mitől lennél most boldog? Egy kád forró fürdő, egy pohár bor és finom jazz zene társaságában? Akkor azt tedd.
Valami nagyon finom étel, utána bekuckózni a pihe puha ágyba, és ott falatozni valami jó sorozat társaságában? Akkor azt tedd.
Kényeztesd magadat bátran. Tegyél meg mindent azért, hogy boldog legyél. És lásd: boldog leszel. A boldogság nem egy állandó állapot amit egyszer elérsz és kész, boldog vagy. Ez egy fenntartandó dolog. Tartsd hát fenn magadnak, bátran, hiszen megérdemled.
Legyen én-időd. Legyen olyan hobbid, amit szeretsz. Ne figyelj a munkatársaidra, a negatív energiákat sugárzó barátnődre. Védd magad a negatív dolgoktól, és teremtsd meg magadnak a komfortot.
Próbálj ki egy sokkal kényelmesebb matracot az ágyban! Vegyél olyan "ölelő" párnát, ami terhes párna, az olyan "U" alakú, mert rohadt kényelmes!! :) ölelgetni is lehet. Hatalmas kényelmet nyújt.
Maximalizáld a kényedet, figyelj oda erre.
Én ezt lassan 2 éve csinálom, amikor rájöttem a munkahelyen, hogy az élet egy rakás kaki, borzasztóan utálok a munkahelyen lenni, az egész élet mókus kerék, és céltalan vagyok, depressziós. Akkor figyeltem ezt meg. Hogy ha odafigyelek erre, hogy magamat igazán, nagyon "jól tartsam" akkor hosszú távon egy elégedett és boldogabb ember lehetek :D
Próbáld ki. Legyél önző, amennyire lehet. Bohém. Igazán adj a saját boldogságodnak, bátran. Az élet nagyszerű! Tedd hát nagyszerűvé magadnak.
Szerezd meg amire vágysz. Nincs akadály.
válasza:Egyetértek az előttem szólóval, de mindenképp kiegészítem azzal, hogy és amikor már elég boldog vagy, akkor keress másik munkát, mert a boldogság egyik titka az, hogy szeresd a munkád. Vagy tanuld meg szeretni!
A mindfulness meditáció is segít a döntéshozatalban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!