Hogyan küzdjem le magamban a szülés utáni depressziót?

Van egy 9 hónaposom.

Már a születése után észre vettem magamon hogy valami nincs rendben. Már a kórházban sírtam ahol nem látott senki sem ha magamba maradtam konkrétan akár a semmin is. Gondoltam biztos megviselt a műtét és a nagy boldogság miatt sírok. De nem. Mikor hazajöttem, és elkezdett sírni a kicsi pedig tudtam hogy evett, tisztába van, aludt, minden rendben kéne legyen, de a lányom csak sírt. Egy ideig győzködtem magam hogy "mindjárt abba hagyja" de nem.. ekkor letettem, oda hívtam a férjem, és én kimentem a teraszra sírni a tél közepén hogy "én erre nem vagyok képes, kárt fogok okozni a kicsinek, jobb szülőt érdemel, miért vállaltam gyereket?" Pedig tervezett baba volt és nagyon akartuk mert nehezen jött össze az én egészségügyi problémáim miatt. De igyekeztem össze kaparni magam. Folyton mondogattam magamban hogy " Képes vagy rá, minden rendben lesz" . Ezzel annyit sikerült elérnem hogy már kevesebbet sírok a "semmin". Aztán jöttek a túl aggódásaim.. minden héten újabb és újabb orvoshoz vittem a gyereket mert be beszéltem hogy baja van és nem voltam egy orvossal sem megelégedve mikor azt mondták hogy "ez egy makk egészséges baba". Ezzel leálltam. Beláttam ha tényleg MINDEN közelben lévő orvos szerint rendben van (legalább 7 orvosról van itt szó), biztos velem van a baj. Mire azt hittem vége, minden rendben. Most stresszes vagyok. ÁLLANDÓAN. Akárhogy szeretem, mert nagyon szeretem a lányomat, ha már pl. Nem akar aludni mert nem álmos épp, azon kaptam magam hogy már kétszer rá kiabáltam.. és persze álltam a kicsivel a kezemben ő is sírt mert félt tőlem, én is sírtam hogy mekkora hülye vagyok, valószínűleg ezt nagyon nem kellett volna. Szóval ezt mindenképpen szeretném helyrehozni. De valahol elakadtam. Mit tehetnék? A lányom nem érdemli meg hogy egy ilyen idegbeteg anyja legyen. Nagyon szeretem és hajlandó vagyok bármire csak hogy normális nevelést kapjon. Mikor már azt hiszem hogy minden rendben. Újabban előjön nálam egy olyan "kirohanás" amit mintha nem is én csinálnék. Alapból rossz lett a kedvem, kevesebbet eszem jóval, nincs kedvem semmihez és senkihez. Ezt önerőből lehet még "kezelni" vagy pszichológus szükséges? Köszönöm ha elolvasod mert elég hosszúra sikerült.