Mi a baj velem?

Kiskoromban sokat bántottak, mind a külsőm mind a személyiségem miatt, konkrétan egész általános iskolában bántalmaztak, mind verbálisan és testileg is. Hozzájárul még ezekhez a sérelmekhez is, hogy nagyon korán, kb. 2-3 éves koromban lettem szexuálisan bántalmazva egy olyan személy által akit ismertem és “megbízhatónak” tartottam, de akkor még nem tudtam hogy miért fogdosnak, nem tudtam ennek a súlyát nyilván felmérni tipegőként. Később 12 éves korom körül szintén megtörtént. Most 19 éves vagyok, de nem tudok normálisan semmilyen kapcsolatot fenntartani. Görcsösen vágyom arra hogy szeressenek, hogy megérintsen valaki, mert értéktelennek tartom magamat, még akkor is ha kihasználják a testemet és csak szexre vagyok jó a legtöbb férfinak. Ennek ellenére nem tudok hamar kötődni, egyre jobban úgy érzem hogy a legtöbb kavarásom is csak azért volt, hogy ne érezzem magamat teljesen magányosan. Viszont volt egy fiú, aki teljesen más volt, és ráfüggtem. Ő nem tudott az érzéseimről sokáig, de én annyira rákattantam hogy az egész életemet köré építettem és folyamatosan rágondoltam. Folyamatosan, több évig álmodoztam róla, és ha már egy rossz szót szólt hozzám összeomlottam és benyugtatóztam magam. Nyugtatófüggő is voltam egy ideig, de az nem éppen miatta volt. Most pedig részegen bevallottam neki az érzéseimet, és egy ideig volt valami köztünk, de ő mégsem akarja. Én pedig megint teljesen magam alatt vagyok, főleg azért mert mostmár az egész életemet sivárnak és értelmetlennek látom, nincs kedvem bármit is csinálni mert konkrétan az elmúlt években csak rá gondoltam és kezdem azt hinni hogy valamilyen pszichopata vagyok, vagy ilyesmi aki bele van betegedve valakibe, és tudom hogy ez nem normális, és hogy nagyon nagy bajok vannak a fejembe, de nem akarok ártani neki a saját hülyeségemmel.