Pánikroham esetén mit kell mondani?

Itt van néhány tipp:

Maradj a személlyel és legyél nyugodt, legyetek valami halk helyen, kérdezd meg h mire van szüksége, beszélj rövid és lényegretörően valamin kerüld a "meglepetéseket", lassítsd a lélegzését - lélelgezz vele hangosan ütemre, és legfontosabb legyél türelmes, ne hagyd magára.

Én úgy javítanám az előző tényleg jó válaszát, hogy őt beszéltesd! Ha tud beszélni, már vesz levegőt, már kevésbé pánikol! Ehhez tényleg a rövid kérdések a praktikusak, ráadásul kifejtős formában, pl. hogy segíthetek most neked? Ha nem válaszol, akkor adj neki eldöntendő opciókat, hogy pl. kérsz egy ölelést? Kérsz vizet? Enni? Inni?

Amikor nekem volt két pánikrohamom egyszer pár nap különbséggel, az első úgy ért, hogy épp telefonon beszéltem vkivel, és hirtelen nem kaptam levegőt, viszont iszonyat nyomást éreztem a mellkasomon, és azt éreztem, hogy most meghalok, mert nem kapok levegőt, a külvilág elmosódott és elkezdett a szemem előtt szétfolyni. Még visszaemlékezni is félelmetes, pláne, hogy egészen addig még csak nem is hallottam a pánikrohamról.

Én szerencsés voltam, hogy épp telefonon beszéltem, ráadásul olyan vkivel, aki rögtön mondta is nekem, hogy ez pánikroham és elkezdett megnyugtatni és szinte rám kiabált, hogy vegyek mély lélegzeteket, és akkor tényleg elmúlt.

Aztán amikor pár nappal később egy barátommal voltam, akkor volt még egy, akkor viszont már tudtam, hogy csak mélyen kell lélegezni és elmúlik, de amire főleg emlékszem nagyon sok év után is, hogy mentünk az utcán vhova, csacsogtunk felszínesen akármiről, és az meg úgy kezdődött, hogy egyszer csak a lábam nem vitt tovább, szó szerint a földbe gyökerezett, mondhatni, a barátom először észre sem vette, de szóltam neki vmit, illetve inkább csak nyögni tudtam, és abban a pillanatban, hogy megint jött a mellkasi nyomás és hogy szétcsúszik a világ körülöttem, már tudtam, hogy á, csak egy újabb pánikroham, és amiért ezt most itt mesélem az az, hogy az elsőnél egyedül voltam, de telefonbeszélgetés közben, szóval nem teljesen egyedül (pedig ha tök egyedül vagyok először, és nem is tudom, hogy mi ez, akkor tán tényleg el is felejtettem volna levegőt venni és meghaltam volna tán...? Ki tudja...), a másodiknál viszont engem megnyugtatott, hogy tudtam, hogy csak levegőt kell vennem, nagy levegőt, a barátom viszont, akivel voltam akkor láthatóan megijedt, amikor látta, hogy lemaradtam, és beszélni sem tudok, csak nyögök és majdnem össze is estem, de szerencsére pont egy pad mellett voltunk, ő meg full pánik fejjel a padhoz támogatott, és valahol még vicces is, hogy még én nyugtatgattam őt, hogy nyugi, csak egy újabb pánikroham, mindjárt elmúlik, remélem.

Amúgy most, hogy így leírtam feltűnt, hogy nem lehet, hogy a pánikroham igazából egy kisebb szívinfarktus...? Apropó mellkasi nyomás... Mintha belengett volna a halál nekem, hogy szedjem össze gyorsan magam, vagy nem is ver tovább a szívem...

Mondjuk nem csoda, ez épp egy szakítás után volt, talán az utolsó lehetőségem lett volna családot alapítani, de nem jött össze, a biológiai óra meg egyre hangosabban ketyeg...

Szóval érdekes nekem, hogy milyen emlékeket tépett föl bennem a kérdésed, kérdező, mert akivel én voltam másodszor barátom úgy megijedt, hogy nem elég, hogy én a túlélésemért küzdöttem, de előtte a barátomért aggódtam, hogy ő ne aggódjon miattam, szinte viccesen, lazán mondtam neki, hogy nyugi, ez csak egy újabb pánikroham, mindjárt elmúlik, remélem, csak mély levegőt kell vennem, de láttam, hogy nem nyugtattam meg.

Hogy nekem akkor mi segített volna pl? Ha nem nekem kellett volna a barátomat megnyugtatnom, hanem ha ő tudta volna, hogy mi ez, és nem ő pánikol be attól, hogy elkezdtem összerogyni, hanem ha ő beszéltetett volna és nyugtatott volna, hogy ez csak egy pillanatnyi rossz, elmúlik mindjárt, nagy levegőt kell venni, hiszen azért alakul ki a pánikroham, mert elfelejtünk levegőt venni, tehát néha tényleg erre is emlékeztetni kell a bajban lévő embereket, hogy mély légzés a hosszú élet titka, és valahol talán tényleg összetört a szívem akkor, ama párkapcsolatom végén, ennyire.

De ez már olyan rég volt, hogy azóta már egy másik hosszú párkapcsolatomon is túl vagyok éppen, viszont most az is eszembe jutott, hogy közben egész egészségtudatos lettem, és tanultam is az egészséges táplálkozásról, amely növényi alapú, ugyanis milyen érdekes, hogy akkor még húsevő voltam, aztán az azóta legutóbbi párkapcsolatom során teljesen húsmentes lettem, és a növényi étrend tanfolyamon még tanultam is, hogy mi a baj a húsokkal: a zsírja minden húsnak olyan káros, hogy konkrétan szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhat, és hoppá: majdnem leállt a szívem mindkét pánikrohamomnál?

Persze lehet véletlen is, de szerintem nem az.

Úgyhogy kedves pánikrohamos emberek és barátai és ismerősei: ne egyetek több húst és nem lesz több pánikrohamod. Ennyi. Tapasztalatból mondom, saját életem és aztán tanultam is, hogy azokban az országokban, pl. India, ahol nem esznek állatot, ott nem a szív- és érrendszeri megbetegedések a vezető halálokok, mint a húsevő országokban. Persze lehet véletlen statisztika is, de szerintem nem az.

Ezen kívül pedig ha kíkéri magának minden húsevő, hogy én lebeszéljem őt a hús evéséről, akkor csak annyit teszek még hozzá, hogy nekem nem fűződik hozzá személyes érdekem, leszámítva az élhetőbb bolygónkat, de főleg azt akartam még hozzátenni, hogy arra is kismillió kutatás van, hogy a húsfogyasztás függőséget okoz, tehát mindaz az ellenállás, amely a húsevőkből az írásomra reakció, az nem is az emberek reakciója sajnos, tudom, hanem a bennük lévő állatok húsának a szava, amely csak még több húsra vágyik. Nem vagyok vegán aktivista, félreértés ne essék, csak a pánikroham megelőzhető és kikerülhető pszichológus segítségével és növényi alapú étkezéssel.

Kinek mikor mi segit.

Nekem néha az, ha a vilagon semmit nem csinál a másik, csak biztos távolságban vár, hogy ha kell, tudjon segíteni.

Néha az, hogy beszéljen hozzám, lassan, de ne vontatottan, semmiképp se arról, ami történik, hanem valami másról.

Beszéltetni még véletlenül se, csak ront a helyzeten nálam.

Mindig az a legjobb, ha megkerdezed, mit tehetsz érte és ha azt mondja semmit, akkor hagyd, egyedül is meg tudja oldani.

"Nem vagyok vegán aktivista, félreértés ne essék, csak a pánikroham megelőzhető és kikerülhető pszichológus segítségével és növényi alapú étkezéssel."

🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

2 Pánikbeteg a legjobb barátnőm. Beszéltetni ne. Ha roham közben beszél gyakran ájulás lesz a vége.

"el is felejtettem volna levegőt venni és meghaltam volna tán...?"

Meghalni nem tudsz. Legrosszabb esetben is max elájulsz.

"nem lehet, hogy a pánikroham igazából egy kisebb szívinfarktus...? "

Nem, ez egy mentális gond, nincs szervi baj.

"Úgyhogy kedves pánikrohamos emberek és barátai és ismerősei: ne egyetek több húst és nem lesz több pánikrohamod"

Ez f.szság már ne haragudj. Legjobb barátnőm vegán, mégis pánikbeteg. És ez meg mindig mentális betegsèg, nem szívelégtelenség vagy más szervi probléma.

Szóval most hogy a hülyeségeket lereagáltam a kerdésre is válaszolok:

-0. Lépés leültetni

-az első és legfontosabb dolog, hogy a levegővétel helyreálljon. Több praktika is van, pl hangosan lélegzel vele, de nekünk a számolásos módszer vált be. 4ig számolsz, beszív, 4 benttart, 6 kifúj, 4 szünet és ezt ismételni. Még akkor is, hamár làtszólag jól van.

-fontos, hogy emlékeztesd, hogy nincs semmi baj, mindjárt vége, nem fog meghalni.

-fogni a kezét, ha hagyja, szemébe nézni

-vizet, cukrot szerezni