Hogy tudom elfogadni hogy nem értem el annyit mint a többiek?

Majd szólj, ha befejezted a sajnálkozást és végre magadba nézel, hogy miben vagy jó és azt csinálod.

Senkit nem érdekel, hogy hányas lett a vizsga. (Maximum a jelenben)

De kit fog érdekelni 10 év múlva? Engem már most sem érdekel.

"Mindenki tudta hogy nem lesz belőlem senki"

Henrdy Ford: Hiszed vagy nem hiszed --> Mindenképpen igazad lesz.

Szóval ha elhiszed, hogy ezek a szarosok tudják mit beszélnek, akkor eléggé tévedsz. Senki nincs a másik cipőjében.

Fejezd be, hogy birkaként a többieket követed és járd a saját utad egyedül, ha az békésebb.

Vagyunk még így páran...

De!

Attól nem lesz jobb, hogy mások megerősítését várod, hogy eltudd dönteni, hogy " Baszki én tényleg jó vagyok"

Ez belülről fakad, magabiztosság.

Hiába mondja, hogy szar vagyok ha én nem tartom magam szarnak, mondhatja.

az elözönek igaza van. attol függöen pedig mitol lesz valakibol valaki? :-D

olyan nincs hogy nem lett belölem vmi jo.

Tudod milyen fontos szerepe van egy takaritonak? egy kasszasnak? a bacsinak aki jarkal a fagyis autoval videken? Mindenki fontos...ugyanugy ahogy a bankigazgato meg mittudomen mi.

Nem attol vagy valaki hogy nagy dönteseket hozol ami haborukat indit pl. Hanem attol hogyha egyszeruen magabiztos vagy, nem nezel le masokat es joszivu. ennyi.

De nem normális írtunk a másodikkal?

Vagy itt valami lelki pátyolgatást vártál gondolom, hogy neeeeem te vagy a legjobb és legértékesebb a földön.

20+ vagy feltételezem, érjél meg arra a szintre hogy ne másoktòl hanem magadtòl várd a csodát.

Csak magad tudsz ezen változtatni, és végig néztem, senki nem írt semmi rosszat.

Úgy, hogy nem másokhoz hasonlítod magadat, hanem olyan célokat állítasz fel, ami belőled jön, a te tempódban éred azt el, és közben azokra gondolsz inkább, akik rád féltékenyek, mert fogalmuk sincs arról, hogy mekkora nulla az önbizalmad és tök máshogy látnak téged, mint te őket.

Képzeld el azt, hogy mindaz, akire te féltékeny vagy igazából éppen rád féltékeny valamiért, mindegy is, hogy miért.

Ezen kívül pedig íme az egyik kedvenc példázatom erre: ha a világ minden embere egy nagy körbe állna és mindenki képes lenne arra, hogy a problémáit kövekké változtassa aszerint, hogy kis probléma kis kavics, nagyobb probléma kő, még nagyobb szikla, persze mindenki a saját szubjektív szempontja szerint, és így mindenki látná a másét, akkor végül mindenki a saját problémáit kérné vissza. Pl. gyerektelen nő sóvárogva nézi a sokgyerekes kortársait, és eszébe sem jut, hogy azok a sokgyerekes kortársak milyen féltékenyek az ő gyerektelen szabad életére.

Átlag emberi tulajdonság, hogy az agyunk mindig úgy működik sajnos, hogy rosszul érezzük magunkat miatta, mint pl. ez a féltékenység téma, de egy kis tudatosság és némi gyakorlat csodákra képes.

Tudom, hogy könnyebb mondani, mint meg is csinálni, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, hiszen a környezetünk segít meghatározni minket, de gondolj bele, hogy milyen környezetben nevelkedtél, ha ilyen önbizalomhiányos vagy, mint sajnos az átlag magyar (írom már sok éve külföldről, és nem Amerikából, ott meg túl van tolva a ki, ha én nem ego önbizalom... Egyik véglet sem egészséges!), de gondolj bele, ha pl. az összes állatnak futóversenyt rendeznének, akkor a vízi állatok már a szárazföldön kipurcannának? Pláne, ha még írod is magadról, hogy speciális nevelési igényű vagy, akkor fogadjunk, hogy nem kaptad meg a szükségleteidnek megfelelő oktatást és nevelést, különben nem ezt a kérdést tetted volna fel, vagy legalább is nem így.

Talán érdemes egy coachhoz fordulnod, egy karrier coachhoz, akinek az a szakmája, hogy segítsen neked megtalálni a képességeidnek megfelelő céljaidat, és abban is segítenie kell, hogy azt hogy érd el!

Őszinte részvétem az empátia- és megértéshiányos neveltetésed és oktatásod miatt, amely az oka annak, hogy ennyire nincs önbizalmad!!!