Az mennyire normális, hogy egész nap a szobában ülök és egyáltalán nem megyek emberek közé?

A gyerekeknek nincs iskola, a munkahelyi bejárós napok nyáron szünetelnek, amúgyis dúúúúrva meleg van, én sem nagyon hagyom el az ojjektumot hetek óta. Majd szeptemberben O:)

Én nagyon nagyon megértelek. Szerintem teljesen rendben van. Én 19 éves lány vagyok, de kicsi korom óta csendes, befelé húzódó, introvertált vagyok. Elvagyok a saját világomba, imádok a szobámban, vagy a kertünk csöndes magányos nyugalmában írni, termeszetben egyedul lenni. Nagyon szeretem a családom, életem értelmei, de nagyon lemerít a velük való túl sok interakció, beszélgetés, illetve zavar, hogy az életterembe vannak, és egy háztartásban élek veluk. Egyszeruen én nem szeretek másokkal egyutt élni, elvagyok a saját világomba. Szeretek itthon enni, takarítani, főzni, filmet nézni, olvasni, festeni, írni, rajzolni, nagyon elvont művészlélek vagyok. Imádok a családommal lenni, ha ritkán találkozunk személyesen. Pl hetente 1x, és a hét többi napján nyugton békénhagynak és nem zargatnak. Olyankor nagyon jólerzem magam veluk, feltöltődök. Meg pl nagyjábol 3 havonta elmegyek moziba, vagy koncertre, buliba barátaimmal, vagy egyéb ilyen helyekre, az is jó érzés, feltölt, viszont utána megint szükségem lesz hosszú ideig az egyedullétre és magányra. És nagyon jól elvagyok az online kapcsolattartással is. Csak akkor érzem jól magam az emberekkel, ha ritkán találkozunk. Persze ha barmi baj van, vagy szuksege van ram, akkor elerheto vagyok, es mellette leszek, tamogatom. Viszont engem lemerítenek az emberek, ha túl sokat kell velük lennem. Egyedül szeretek igazán lenni. Akkor vagyok boldog. És nem depressziós. Depressziós akkor vagyok, és ingerült, hogyha az emberek nem tartják tiszteletben, hogy aszociális, magamnak való, csöndes, magányos ember vagyok, aki egyedül szeret lenni. Énis egésznap a szobámba poshadok, de nekem ez teljes mértékben felemelő, mert egyedül lehetek, a megszokott kis magányomba, a szobámba. Írom a kis könyvecskémet, meg festek. :) barátom sincs sok, 2 db, néha még ők is túl sok nekem, mert nagyon fojtogató az aggódásuk, gondoskodásuk, szeretetük, nekem egyszeruen túl sok. Én elvárom az emberektol, hogy békénhagyjanak, és nyugton hagyjanak egyedul, és ettől megfulladok, fojtogató. Persze kedvelem őket. De jó lenne ha nem törődnének velem ennyit, foglalkozzanak a saját életükkel, saját dolgukkal, mert énis ezt teszem. Nekem elég lenne, ha hetente 2x dumálunk, ráirunk a másikra miujság, mik történtek vele, hogy van, mi bántja, hogy érzi magát, stb.

Miért nem beszélsz a NŐVÉREDDEL??

16 Mert az a büdös életbe többet nem fog vele szóba állni.És mindent a hatóságnak ad át.

De miért? Mit csinált? Ő szeretne neki segíteni úgy tudom azt írta.