Ez most mi lehet?

Amikor én elkezdtem óvónőnek tanulni, akkor a legelső pszichológia előadás legelső mondata az volt, hogy a pszichológia az emberrel foglalkozik, nem csak az elmebeteggel, hanem minden embertípussal, ezért vagy ettől függetlenül is senki ne rohanjon pszichológushoz az első előadás után, amikor elkezdjük tanulni a normát és az attól eltérő viselkedési formákat.

Ezért van igaza annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy elég az öndiagnózisból, és annak is, aki pszichológust (és nem pszichiátert! Bölcsész végzettségű szemben az orvos végzettségűvel, aki csak beszélget, nem pedig gyógyszert ír fel! Lényeges a különbség!) ajánlott, mert én is ezt teszem, már csak azért is, mert teljesen természetes, hogy az ember hasonlítgatja magát másokhoz, az is, hogy könnyen azonosulsz mind szereplőkkel, mind az, hogy ez aggaszt, viszont szoronganod tényleg nem kéne sem ezen, sem máson, ezért is lehet hasznos neked egy pszichológus, meg azért is, hogy kiderüljön, hogy mindez csak a felszín, de mi van alatta, előtte, és hogyan élhetnél mentálisan is egészséges életet, ehhez egy pszichológus bőven elég.

Persze a tudatos (mindfulness) meditálás megismerése és napi rendszerességgel végzett gyakorlása is segít a szorongás leküzdésében, de pszichológussal szerintem mindenképp érdekesebb megismerni saját magadat jobban. Megéri, és a kettő akár együtt is kiválóan működik!

Igaza van a 14. válaszolónak abban, hogy az, hogy aggaszt, az csak azt jelenti, hogy normális vagy.

Abban is igaza van, hogy milyen jó, hogy nincs gondolatrendőrség! Hiszen a gondolattal is alkotunk magunknak valóságot, a te fejed, kérdező, pl. saját maga ellen van, ezért kéne pszichológushoz fordulnod, ha egyedül nem tudod megérteni a különbséget egy pl. három hónapja szült kismama haromhónapos alváshiánya után, ha éjjel újra felsír a baba, teljesen normális és átlagos az, ha felmerül benne, hogy etetés helyett inkább megfojtja, mert olyan kialvatlan. Ha viszont meg is teszi, az már nem normális.

Vagyis azt akarom mondani, hogy egyfelől ne aggódj azon, hogy milyen gondolataid és érzéseid vannak, hiszen azok csak gondolatok és érzések, másfelől ha nem tudsz nem aggódni, fordulj pszichológushoz terápiáért, hogy ismerd meg önmagad jobban, hogy miért aggasztanak ezek a gondolataid egyáltalán!

Nem ok nélkül, csak te nem látod az okot.

Én iszonyat baromi tudatos és önreflexív vagyok, és még így is azt mondta a pszichológusom, hogy senki nem lehet annyira tudatos és önreflexív, hogy a saját tudatalattiját is megismerje, pláne, ha nem pszichológus, de még a pszichológusok is járnak másik pszichológushoz pont ezért.

Szóval keress számodra megfelelő terápiát pszichológusnál, komolyan!