Ilyen helyzetben mi történik?

A pszichológus első kérdése az lett, hogy miért jött.

Ha van valami oka, hogy elmegy, akkor abból fog kiindulni a pszichológus. Másrészt a "tagad mindent" résznek nincs értelme, hiszen a nárcisztikus (de igazából MINDENKI) a saját nézőpontjából kezdi el ecsetelni a történteket. A pszichológus kérdésekkel, irányok megadásával próbálja új nézőpontok felvételére ösztönözni a pácienst, illetve nyúlhat egyéb terápiás eszközökhöz is.

A pszichológus NEM fog diagnosztizálni az emberünket. Ha fel is merül benne, hogy esetleg személyiségzavar lehet a háttérben, akkor ajánlhatja, hogy keressen fel a páciens egy pszichiátert. Ha a nárcisztikus jegyeket veszi észre (ami ugye nem csak a személyiségzavar esetén lehetséges), akkor megpróbálhat abból az irányból közelíteni a problémákhoz, amennyiben azoknak az eredményéből feltételezheti, hogy ez közrejátszik.

Tehát a pszichológus nem fogja diagnosztizálni, mert nem hatásköre.

Pszichiáternél pedig (aki már diagnosztizálhat, ugyanis ő orvos) szintén ugyanaz merül fel, hogy megkérdezi, hogy miért jött. A személyiségzavarokat általában nem első blikkre diagnosztizálják. Sokszor társul hozzájuk szorongás, depresszió, ezeket hamarabb ki lehet szűrni, és aztán ha nem jutnak előrébb a terápiával és gyógyszerezéssel, akkor szokott felbukkanni a személyiségzavar lehetősége. Vagy akkor, ha azzal megy el valaki, hogy neki vannak X problémái, és sok konfliktusában ezt meg azt vágják a fejéhez... de ez is csak ráutalás, ennyi alapján nem diagnosztizálható semmi.