Voltatok már annyira depressziósok, hogy semmi sem érdekelt titeket, az se mi lesz veletek, mit gondolnak rólatok?

Jobbulást. Az gond lehet a depressziónál, hogy sokszor az ember kevés energiával rendelkezik és az önellátás is nehezen megy.

A másik az, hogy az jó jel is lehet, ha nem foglalkozol mások véleményével. Sokaknak megfelelési kényszere van, ami azt jelenti, hogy az a központi kérdés az életükben, hogy ki mit szól hozzájuk, az életükhöz, kinézetükhöz, stb. Ez bizonyos szintig (mármint az, hogy nem törődünk mások véleményével) jó. Természetesen valamilyen szintig meg kell felelni a társadalmi elvárásoknak, de nem kell non-stop azon agyalni, ki mit szól.

Ha a fogorvosnak utólag elmondod, hogy depressziód volt és nem tudtál elmenni, valószínűleg meg fogja érteni. A pszichológus meg hozzászokott az ilyesmihez.

Szétvan minden a lakásban, takarítani egy éve nem tudtam. Fürdőben fehér a járólap a vízkőtöl, egyedül a WC ami tiszta. Hónapok óta nem főztem, szendvics, kínai, vagy valami random étterem. Imádok messze enni, más megyében, ismeretlen helyen. Ahol nincsenek emlékek.

Vagy elmegyek valahova, ott berúgok, és hazajövök vonattal.

6-os, gondolom egyedül élsz, mert különben a lakótársad takarítana.

Hívj egyszer ki egy extrém takarítót, ha belefér a költségvetésbe. Pluszban kezeltesd a depressziód, mert ez már kezelésért kiált.