Félek a jövőtől, és sokat rágódom rajta. Mit csináljak?

26 éves férfi vagyok. Dolgozom, akadnak barátaim, van hobbim.

A probléma az, hogy én az elkövetkező 5 év dolgain stresszelem magam.

Relatíve jól keresek, tehát ha tehetném, sok pénzt félre tudnék tenni.. De nem teszek. Vagy legalábbis nem olyan formában, hogy majd megalapozom belőle a jövőm, meg ilyenek...

Szoktam mondani hogy a következő X évre pénzügyileg be vagyok táblázva. Tehát idén udvart betonoztam, jövőre kertet rendezek, ha pedig belefér, akkor garázst építek/renoválok. Közben fut mellette egy öregautós projectem amit próbálok talpra rakni, emellett a saját autóm is kéri néha a törődést. Idén meglett a nagymotoros jogosítvány, jövőre a C+E kategóriát akarom elkezdeni, nem támogatottan, hanem saját zsebből.

Mellette ott van a lakásunk felső szintje. Nem gondolkodok saját lakásban mivel kétgenerációs a ház amiben élünk, a felső szintet szeretném megcsinálni hogy ott tudjak kicsit külön lakni, de az is egy sokmillió forintos kiadás. Vagy ha nem is a felső részen, akkor az alsó részen kéne fürdőszobát felújítani..

Emellé kb 3-4 havonta kitalálok valami újat. Vagy leadok az addigi terveimből, vagy kicsit módosítok rajta, vagy kitalálok még valamit, amire költeni kell. Nemrég kitaláltam hogy klímát kéne telepíttetni, de az ára miatt az idénre ZS+1-ik terv lett, majd talán jövőre lesz belőle valami, ha sikerül besúvasztani valahova. Az a baj, hogy anyám is költöget, de inkább az udvart szépíti.

Szüleimmel élek együtt, szerencsére emiatt kevés a kiadásom. Barátnőm az nincs, de talán jobb is, szerintem agybajt kapna ha megtudná hogy mennyire nem vagyok pénzügyileg fenékig tejfel. :D

Van hozzá bőven kitartásom, tehát nem tegnapra akarok mindent, amiket ide leírtam, elégedett vagyok az életemmel és sokat gondolok arra az időszakra amikor még szar volt minden (nem volt autóm, feleennyit kerestem, ilyenek).

Viszont ott van a kisördög, hogy ezekre nagyon rágörcsölök, és emiatt magamtól vonok meg alap dolgokat. Tehát most is szerettem volna egy új cipőt venni, de még ott a régi, nem lóg ki a lábujjam belőle, nem veszek. Ruhákból ugyanez, minden napra van egy mindenből, de pluszt nem veszek semmiből. Kaján is szoktam spórolni, kifőzdékből elvétve rendelek.. Mondom, rettentően fogtechnikázok, pedig egyébként a fizetésembe belefér hogy mondjuk egy héten kétszer-háromszor is akár ne otthonról hozzak, mégse teszem.

Van egy nővérem, albérletbe él, ő nem görcsöl ezeken, kb ugyanannyit keresünk (ő talán kicsit jobban), éli az életét, programokra jár, én meg betegesen spórolós vagyok, hogy a hobbimat finanszírozhassam, és a jövőbeni lakhelyemet építhessem.

Amikor más is benne volt ebben, akkor stresszelt rajta hasonlóan? Egészséges az ilyen? Mit csináljak, hogy ezeket ne negatívként éljem meg?