Bizonyos élethelyzetekben szorongok, remeg kezem lábam, pl ha felnőttek elé kell kiállni. Pszichológushoz jelentkeztem be. Ő tud segiteni ezen? Vagy kidobott penz lesz csak?

Egy jó pszichológus nagyon hasznos és sokat tud segíteni. Ha megengedheted magadnak, akkor mindenképp érdemes járni hozzá.

Annyiban igaza van #2-nek, hogy lehet egyedül is elérni eredményeket és főleg, ha nem súlyosak a problémáid, akár elegendő is lehet az önfejlesztés, hogy ne kelljen költened a pszichológusra. Ahogy kellően jó szociális érzékű barátok és család mellett akár a környezeteddel is elég lehet átbeszélni a dolgokat. Viszont a barátok/család csak laikusként, főleg a saját tapasztalataik és vélelmeik szerint adnak tanácsokat, amik még lehet, hogy nekik maguknak sem igazán működnek, ők mégis nagyon hisznek benne, hogy igazuk van. Ezzel szemben a pszichológusok évekig kifejezetten azokról a tudományos módszerekről, eredményekről tanulnak, hogy milyen helyzetben mit és hogyan érdemes, nem érdemes alkalmazniuk. Mielőtt valaki terápiát folytathatna, nem elég csak az 5 éves alap diplomát megszereznie, hanem további terápiás, módszertani és egyéb képzéseket is el kell végezniük.

Nagyon fontos tudni, hogy a népszerű tévhittel ellentétben a pszichológus nem csak meghallgat és hümmög, bólogat, aztán elteszi a pénzt. De általában nem is megmondja a tutit, hogy ezt így csináld, azt úgy csináld. A pszichológus általában keresztkérdéseket tesz fel azzal kapcsolatban, amit te mesélsz neki. Ezekkel a kérdésekkel deríti ki, hogy melyik történés és helyzet hogyan érint téged, mit vált ki belőled, milyen korábbi élményekből fakadhatnak ezek a dolgok, stb. Van, hogy adnak feladatokat, helyzet gyakorlatokat, esetleg megtanítanak neked bizonyos technikákat, módszereket, amik segíthetnek bizonyos helyzetekben. Általában viszont inkább a kérdéseikkel próbálnak rávezetni arra, hogy te magad jöjj rá, hogy mi a megoldás a problémádra, mit hogyan érdemes csinálnod. Általában az ember sokkal inkább elfogad egy olyan megoldást, amire ő maga jön rá. Saját maga vonja le azt a következtetést, hogy ezt kell csinálnia ahhoz, hogy megoldódjon a problémája. Ha mások közlik veled, hogy ezt kell csinálnod, azt hajlamosabb az ember elutasítani, felülbírálni, nem foglalkozni vele, csak mert kívülről valaki meg akarja mondani, hogy mit hogyan csinálj. A pszichológus legfőbb munkája, hogy segítsen neked magadnak rájönni, hogy mi a megoldás és mit kell tenned, hogy a kívánt változást el tudd érni. Amellett persze, hogy megfelelő szakmai tudással támogatva külső szemlélőként felügyeli a fejlődésed. Segít a megfelelő mederben tartani a fejlődésed és ha netán azt érzékeli, hogy kezdesz valamit túltolni, átesni a ló túloldalára, másik rossz irányba kezdenél indulni, akkor ezt megpróbálja ellensúlyozni, visszatéríteni a megfelelő útra.

Azt viszont érdemes tudni, hogy ez egy nagyon személyes műfaj, így még egy jó pszichológussal is előfordulhat, hogy nem illetek össze, nincs meg a közös hang, vagy egyszerűen neked más stílusra van szükséged. Van akinek pont Csernus provokatív, megmondó, beszólós, leugatós stílusára van szüksége, hogy "vedd már észre magad, hogy hülyeség, amit csinálsz". Másnak meg az együttérzés, megértő támogatás, finomabb rávezetés működik (általában a legtöbb pszichológus inkább az utóbbit alkalmazza, a Csernus féle direkt konfrontációt kevésbé szokták alkalmazni).

Érdemes minél előbb felismerni, hogy neked mennyire jön be, akivel dolgozol és ha úgy érzed, hogy nincs meg az összhang, akkor váltani. Pl. Ismerek olyat, aki nála fiatalabb és ellenkező nemű pszichológushoz nem akar járni, mert ő nem érzi hitelesnek, mérvadónak a véleményét. Még akkor sem, ha pontosan tudja, hogy a pszichológus nem magán véleménnyel dolgozik, hanem az iskolában tanult, tudományos módszerekkel és technikákkal.

Itt azt is hozzátenném röviden, hogy sajnos a pszichológus is ember, ők is hibázhatnak, lehetnek gyarlók, lusták, kapzsik, lógósak, rossz tanulók, rossz szakemberek. Ahogyan minden más szakmában, sajnos a pszichológusok között is vannak olyanok, akik nem jól végzik a munkájukat. Lehet köztük olyan is, aki igazolja a közhiedelmet, hogy csak hallgat és elteszi a pénzt, érdemi hozzáadott érték nélkül. Lehet olyan, aki bullshiteket puffogtat, mit sem törődve azzal, hogy mennyire kapcsolódik a te konkrét problémáidhoz. Lehet olyan is, aki alapvető dolgokat sem tud rólad megjegyezni a következő találkozásig. Lehet olyan is, akinek valami saját problémája csípődött be annyira, hogy bárki másnak bármilyen problémájára csak azt az egy dolgot fogja megoldásnak látni, ami az ő problémájára megoldás, pl. sportolj, fogyj le és minden gondod megoldódik. (Aminek lehet valamennyi alapja, mert a sport és egészséges testalkat, életmód sok problémán tud segíteni, de mindent messze nem old meg.)

Az is nagyon fontos, hogy a pszichológus azzal dolgozik, amit te odaviszel hozzá. Ha az ülés elején elkezdesz az aktuális problémáidról ventilálni, akkor jó eséllyel az fogja kitölteni az alkalmaitokat, hogy elpanaszolod neki, hogy mikor mi történt veled. Ennek is lehet jelentősége és nagyon sok ilyet hasznos lehet a pszichológussal átbeszélni, rendbe tenni, hogy az ilyen helyzetek közül mit hogyan dolgozol fel, mit hogyan érdemes máshonnan megközelítened, újrakeretezni.

Viszont, ha van egy központi problémád, ami miatt oda mész, akkor érdemesebb azzal a fő problémával foglalkozni a pszichológussal. Az aktuális bosszúságokat inkább csak akkor érdemes felhozni, ha épp valamiért kapcsolódik az alap problémához, ami miatt odamész. Illetve érdemes rá odafigyelni, hogy ha valamiért más dolgokat is oda viszel, akkor arra te mennyi időt szeretnél szánni, neked mennyire fontos az a dolog, a központi problémához képest. A pszichológusnál általában 40-50 percet, talán 1 órát töltesz 1-2 hetente, mindezért kifizetsz X ezer forintot alkalmanként. Neked kell mérlegelni, hogy melyik elővett problémád mennyire fontos neked, mennyit akarsz rájuk áldozni a pszichológussal töltött kevés idődből, hiszen te fizetsz érte. Némelyik pszichológus valószínűleg szigorúbb és jobban tereli a témát, hogy a lényeges dolgokkal foglalkozzatok, de általában azért messze nem lehetetlen őket leterelni a fő csapásirányról, ha te másról kezdesz el beszélni. Általában azzal kezdik, hogy vagy és amit erre válaszolsz, arra kezdenek el reagálni. Így az irányt te szabod meg. Érdemes lehet a találkozások előtt egy kis időt rászánni, hogy átgondolod, hogy miről is akarsz velük beszélgetni, kigyűjteni az aktuális témákat, rangsorolni, hogy mi mennyi figyelmet érdemel, minek milyen súlya van pillanatnyilag és az általános nagy kép szempontjából és a fontosakat előre tenni, hogy azokra jusson minél több idő és figyelem, a kevésbé fontosak meg majd kapnak annyi figyelmet, amennyi épp jut nekik - vagy ahogy te akarod csinálni, de jobban jársz, ha átgondolod és te tudatosan osztod be az időt és a figyelmet, mint ha a véletlenre bízod és majd jönnek belőled a témák, ahogy alakul magától.

Még egy kicsit visszakanyarodva a #2-es felvetéséhez az önfejlesztés témában, ezt a két videót érdemes lehet megnézned és akár magadtól is elkezdeni kísérletezni vele, akár a pszichológussal is átbeszélni. Esélyes, hogy ő is tud hozzá jó tanácsokat adni, meg az eredmény is jobb lehet, ha ezeket a tapasztalatokat a szakemberrel átbeszéled és annak fényében tovább finomítod a próbálkozásaidat.

Magyarósi Csaba vlogger, tévés műsorvezető mesélt róla egy interjúban, hogy ő gyerekkorában nagyon szorongott, szabályosan félt idegenekkel beszélni, ezért elkezdett tudatosan leszólítani idegeneket, hogy leküzdje a félelmeit. Aztán meg hasonló indíttatásból ment színjátszó körre, amik nagyban hozzájárultak, hogy ma már bárkivel tud fesztelenül beszélgetni (47:42-től):

[link]

Ez a TED beszéd meg az elutasítás terápia hatásairól beszél, hogy milyen pozitív hatásai vannak, ha az ember elkezd olyan dolgokat kérni idegenektől, amikről tudja, hogy baromság és úgyse fogják teljesíteni a kéréseit, ezért nem is számít másra, mint elutasításra (angolul beszél, de van hozzá automatikus felirat):

https://www.youtube.com/watch?v=-vZXgApsPCQ