Van esélyem még azzal foglalkozni, amit szeretnék?

Általános iskolában jeles tanuló voltam, így hatévfolyamos gimnáziumba mentem továbbtanulni.

Ott már, főleg 9.-től közepes körüli tanuló voltam, az érettségim 3-4-esre sikerült.

Mivel gyerekkorom óta rádiós (műsorvezető) szerettem volna lenni kisebb helyi rádiókban, így jelentkeztem egyetemre, kommunikáció és médiatudomány BA szakra, ahonnan az abszolutórium megszerzése előtt elküldtek 3x-i bukás miatt 23 évesen.

Külön kérvény már nem volt benyújtható, mert volt már egy dékáni méltányossági kérelmem korábban.

Gimnázium alatt az iskolaújságban írogattam cikkeket és 12. osztály közben segédkeztem egy azóta megszűnt helyi kereskedelmi rádió ifjúsági magazinműsorában.

Egyetem közben pedig a Magyar Rádióban szerkesztettem hanganyagokat gyakornokként.

Ezalatt már voltak lappangó pszichés problémáim, később többször volt idegösszeomlásom 21 éves koromtól kezdve, megjártam a pszichiátriát, szedtem Rivotrilt, de soha nem voltam ön-, vagy közveszélyes.

Jelenleg skizofrénia diagnózisom van, Ketileptet és Reagilát szedek, teljesen tünetmentes vagyok így már 4 éve.

Első bejelentett igazi munkám irodaházi recepciós volt 23 évesen pár hónapig, ezt követően "lefokoztak" takarítónak, feketén foglalkoztatva.

Mikor már csak 10 000 Ft-ot fizettek, leléptem.

3 év telt el munka nélkül, majd jelentkeztem vevőszolgálati munkatársnak a Média Marktba, amit kemény 3 napig bírtam 12 órában.

Ennek 5-6 éve, azóta is otthon vagyok.

Szerencsére viszonylag jó anyagi körülmények között élünk, nem vagyunk szorult helyzetben, de a skizofrénia sok mindent ellehetetlenít, pedig besegítek a családban, amit bírok.

26 évesen volt még egy rádiós állásinterjúm, szintén egy helyi kereskedelmi rádióban, de akkor végülis nem vettek fel.

Annyi öröm volt az ürömben, hogy legalább szóltak utána, hogy nem nyert a dolog.

Nemsokára töltöm a 33-at, szeretnék egy kisebb helyi rádióban végleg és tartósan elhelyezkedni, műsort vezetni, hírt olvasni, zenét szerkeszteni, egyéb háttérmunkákat vállalni úgy,hogy senki főnök vagy kolléga nem tud a betegségemről.

Van még erre remény?

Köszönöm ha elolvastad és tudsz segíteni.

Negatív kommentekre és üzenetekre nem vagyok kíváncsi.