Absztinens függőktől kérdezem, hogy nektek leszokáshoz milyen ellátási forma jelentett segítséget?

Önerőből álltam le, amire ugyan nagyon büszke vagyok, de az is biztos, hogy külső segítséggel sokkal gyorsabb és egyszerűbb lett volna...

Kitartás és sok sikert a józan élethez.

Még csak 1 hónapja, de már nem kívánom az alkoholt egyáltalán. (A visszassesek nekem pár nap után jelentkeztek és hónapokig tartottak.) Illetve el kell majd kezdenem más eü probléma miatt gyógyszert szedni, amire majd nem lehet alkoholt inni és életem végéig szedni kell és rendszeres orvosi vizsgálatokra is kell majd járnom, úgyhogy nem hinném, hogy visszaesek ebbe bármikor is. Ha kitisztul az ember agya és elmúlik a vágyakozás, egyből rájön az ember, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, mint az az érzés, amit az alkohol nyújtani tud (vagy egy idő után már igazából nem is tud...)

33F

Én sosem drogoztam és nem is nagyon ittam, viszont a cukor, tej és hús is legalább olyan erős függőség, mint a drogokkal, mondta nekem egyszer valaki, én meg kinevettem huszonévesen, amire kaptam egy olyan kioktató kiselőadást tőle, hogy poénból kipróbáltam, önkihívásként, miután azt mondta az illető nagymama, hogy ha valaki meg tudja állni három hétig vagy 21 napig nem fogyasztani semmiféle cukrot, akkor utána nem is fogja kívánni, amit én hangosan kinevettem, mert nálam nagyobb édesszájú nincs a világon, ám tényleg kíváncsivá tett, és elindultam az azóta is tartó úton, mondhatnám, legalább is engem megnyugtatott a látható táv, hogy csak x nap, és a remény, hogy utána nem is kívánom. Iszonyatosan szkeptikus voltam és nem hittem, aztán elkezdtem megvizsgálni mindent, hogy van-e benne cukor vagy más édesítő, és így ez máris teljes életmódváltást kívánt tőlem, mert le kellett mondanom minden megszokott dologról, ám hajtott a kíváncsiság és a szkeptikusságom, lényeg, hogy megcsináltam, és utána elmentem a kedvenc cukrászdám vitrine elé, hogy na, akkor most mit ennék mindezek közül, és konkrétan undor töltött el, amin magam is meglepődtem, mert egészen addig válogatás nélkül bármit megettem volna.

Nem mintha fogyókúra miatt csináltam volna, ám így is meglepődtem azon, hogy még sosem voltam olyan vékony, mint akkor, amikor konkrétan 0 cukrot ettem, ráadásul feltűnt, hogy soha, de soha nem voltam éhes, mintha a testünkben lévő cukor miatt lettem volna folyton éhes, amire vki mondta is már egyszer, hogy a cukor egyértelműen felemeli a vércukorszintet, ami amikor esik, akkor farkaséhséget okoz, és akkor jön a bármi zabálhatnékja, amit abbahagytam a cukor kihagyásával, és úgy kellett emlékeztetni magamat, hogy egyek egyáltalán valamit, mert nem lehet étel nélkül élni.

Ezen kívül feltűnt, hogy milyen más ízűk van a zöldségeknek és a gyümölcsöknek azóta, hogy nem fogyasztok cukrot, mintha cukrosan lebénította volna a nyelvem ízérzékelését is a cukor, durva, ezért nem ettem sosem eleget, mert nem volt finom nekem, hiszen nem ismertem az igazi ízét az egészséges dolgoknak, durva, hogy tényleg cukor a drog is, és mennyivel egyszerűbb cukros dolgokhoz jutni, mint drogokhoz, sőt, sajnos sokszor a cukros akármik még olcsóbbak is, mint a cukor- és édesítőmentes dolgok.

Szóval írom mindezt arra, hogy ha te is rövid távokat adsz magadnak, akár konkrét szalagvágással vagy naptár x-eléssel, hogy lásd, hogy hogy telnek a napok a cucc nélkül, akkor egyrészt a már megtett út sikere is segít, hogy tovább haladj a függőségből tisztuló úton, másrészt nagyobb esély is van arra, hogy a már megtett mentes utad ad erőt a folytatásra is!

Szerintem tényleg függőségekről való tanulás is tök sokat segít, pl. Allen Carr nevét csak nem rég ismertem meg, és bár ő elsősorban a dohányzás függőségének szentelte életét, szerintem a függőség az függőség, mindegy, hogy mi iránt, sőt, már láttam a nevével fémjelzett fogyókúrás csoportot is, szóval talán neked is segíthet!